Nemzeti Nőnevelés 1887. 8. évf., 8. füzet (október)

Mikor az első polgári leányiskolákat felállították, alig voltak azok egyebek, mint a polgári fiúiskolák függelékei. Sok helyen közös igazgatás alatt is állottak emezekkel, s nemcsak vezetésük volt közös, hanem jórészt tanítótestületük is. Még ott is, a hol önállóan haladhattak czéljaik felé, rajt volt legalább tantervükön e közösség bélyege; hiszen a polgári leányiskolák eredeti tanterve alapjában véve csak másolata volt a polgári fiúiskolák tantervének. Elvi különbségeket alig találunk e kettő közt; legfelebb némi redukcziók történtek a polgári leányiskolák tantervénél egyik-másik tárgy anyagában és óraszámában. A polgári leányiskolák specziális hivatását alig hirdette egyéb a tantervben, mint a háztartástan és női kézimunka; a többi tantárgyak tanítási czélja nem is volt a polgári leányiskolák számára külön megállapítva; az illető helyeken mindenütt azt a stereotip utasítást találtuk : «lásd a polgári fiúiskola tantervét». Hogy a tanítás szelleme is ennek megfelelő volt a legtöbb helyen, világosan mutatja a főváros példája, a melynek polgári leányiskoláiból a női befolyást csaknem teljesen kizárták; a női kézimunka tanítóján kívül alig alkalmaztak tanítónőt, s az osztályok felügyelete, vezetése, az egész iskolai nevelés férfivállakon nyugodott. Pedig a főváros polgári leányiskolái legalább is annyi növendékre terjesztik ki évenkint nevelő hatásukat, mint az ország többi, összes e nembeli intézetei. Nem is gyarapodtak polgári leányiskoláink kellőképen sem számban, sem erőben. Amannak útját állta (a főváros kivételével) a vidéki községek indolencziája és szűkmarkúsága; ennek jórészben maga a tanterv s emez iskolák függő helyzete. Ismeretes dolog, hogv polgári leányiskoláink legnagyobb része vagy tisztán államköltségen, vagy legalább tetemes állami segélyezéssel áll fenn, s a főváros példáját vajmi kevés nagy, népes, vagyonos vidéki városunk követte. A vidéki polgári leányiskolák látogatottsága sem felelt meg általában véve a jogos várakozásnak, s jellemző, hogy ez iskolák növendékeinek arányag jelentékenyebb számát a legtöbb helyen épen nem a ker. polgári társadalom szolgáltatta. De ha a közönség nem is tanúsított olyan érdeklődést a polgári leányiskolák iránt, a mely megfelelt volna az értök hozott áldozatnak s a közműveltség kívánalmainak: tanügyi körökben kezdettől fogva sokat foglalkoztak velük s talán kelleténél is bővebben, gyakrabban s merészebben taglalgatták azok szervezetét. Tanügyi folyóiratokban, a napilapok tanügyi rovataiban, iskolai értesítőkben s tanítóegyesületekben úgyszólván megszakítás nélkül folyt a mozgalom a polgári leányiskolák szervezetének megváltoztatására. A vitatkozás természetesen csak akadémikus természetű volt, s távol van tőlünk, hogy annak akár egyes mozzanatait, akár főbb irányait mindenben helyeselnök: de annyi kétségtelen, hogy a mozgalom nem volt alap nélkül való. noha ezt az alapot a vitatkozók nem látták elég világosan, s ha látták is, bizony sokszor lábuk alol tévesztették. A polgári leányiskolák Ildije nem volt kellő határozottsággal megállapítva az idő haladtával egyre gyarapodó nőnevelésünk rendszerében; az a hely, a melyet tényleg elfoglaltak, nem volt alkalmas rá, hogy hivatásuknak teljes mértékben megfelelhessenek. Ez volt a baj. Közoktatási miniszterünk gyökerében ismerte fel a bajt, s midőn a felsőbb leányiskolák reformálásával kapcsolatban elhatározta a polgári leányiskolák szervezetének s tantervének módosítását is, intézkedéseivel nemcsak a helyes diagnózisról tett bizonyságot, hanem egyúttal elitélte azokat a mozgalmakat is, a melyek eddig folytak a polgári leányiskolák szervezetének megváltoztatása végett.