Nemzeti Nőnevelés 1888. 9. évf., 1-2. füzet (január-február)
Szerkesztő: A VI. ker. Állami Tanítónőképzőintézet tanári testületeTovábbi szerzők: György Aladár; Karacs Teréz; Komáromy Lajos
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1888. 9. évf., 1-2. füzet (január-február)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: A VI. ker. Állami Tanítónőképzőintézet tanári testülete, Budapest, 1888.
Az állami és társadalmi intézmények korszakonként nagy átalakuláson mennek keresztül. A keret, a név megmarad, de a szerkezet idővel merőben átalakul. Ezt a gyökeres átváltozást mutatja az az intézmény is, mely az emberiséggel egy idős: a család. Régen a politikai rend eszméje volt az uralkodó államban és családban egyiránt. A fő és alsó nemesség, mely a föld birtoklója volt, viselte a legmagasabb hivatalokat s szolgáltatta az igazságot; a nép a városban iparral és kereskedéssel foglalkozott, falun pedig a földet mivelte. A társadalmi létrán fent és alant állók nem maguk választják működés-körüket, hanem örökölték. Ebből kifolyólag ama kor főerénye az engedelmesség, azaz az egyénnek a csoportba vagy rendbe való föltétlen beilleszkedése vala. Az egyén sehol sem számított, ellenben a rend volt minden. Ám az idő kereke nagyot fordult. A mai demokratikus társadalmi szerkezet nem egy felsőbb intézményen (theokratián) alapszik, hanem az egyén és lelkiismeret jogain. Régen az embert örökölt állása, tehát ősei tették nagygyá vagy kicsinynyé; ma csak egyénisége, becsülettel végzett munkája teheti azzá vagy ezzé. A mai társadalomban senki sem hivatkozhatik a mult időkre, a családfára, ősatyjára: hanem egyesegyedül önmagára, a maga végezte munkára. íme a sok, a race, a család helyére hogyan került időjártán az a régen senki, akit ma énnek, egyénnek hívnak. Ezek szerint ma a jog is emberi és egyéni, mert minden ember önmagának a törvényhozója. Korunk főerénye: az önkormányzat. Természetes, hogy a most említett kétféle világnézet szerinti társadalomban a család más-más szervezetű. A régi családban a rendi és családi hagyományok vagy más külső viszonyok szerint köttettek a házasságok, s az a gyöngéd vonzalom, mely ma a hitvestársakat-rendszerint egymással összeköti, csak kivételesen fordult elé. A szülék egymástól, a gyermekek a szüléktől, s a fivérek és nővérek egymástól bizonyos távolságban voltak és éltek. A szülők a nagy világé voltak, a gyermekek pedig a cselédek kezeibe kerültek; a két fél egymást ritkán látta s kevéssé ismerte.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet