Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 7-8-9. füzet (július-szeptember)

Hazai nőnevelésügyünk történetének lapjaira ismét egy örvendetes eseményt jegyezhetünk fel: A budapesti állami polgári iskolai tanítónöképzö intézet gyakorló iskolája benlakással szereztetett, illetőleg a tanítónöképezdével kapcsolatosan leánynevelö intézet állítatott fel. Tanítónőképzésünk tökéletesítésére czélzó oly fontos intézkedése ez közoktatási kormányunknak, melynek jótevő hatását összes nőnevelésügyünk rövid időn érezni fogja. Gyakorló iskolája volt eddig is minden állami tanítónöképző-intézetnek • s a képzöintézeti növendékeknek eddig is volt alkalmuk hetenként egy-két órában a tanítás módját megfigyelni s évenként egy-két órán maguk is megpróbálhatták erejüket a tanítás nemes munkájában. Azonban, mivel a tanítás nem elméleti tudomány, hanem gyakorlati mesterség, ezen egy-két óra alatt -— a módszertan tanárának minden igyekezete mellett is — csak igen csekély fokú tanítási ügyességre tettek szert a legrátermettebb tanítójelöltek is. Arról, hogy a gyermek szellemi működését megfigyeljék, hogy bánásmódjukat a gyermek egyéniségéhez alkalmazni megtanulják, az eddigi gyakorlat szerint szó sem lehetett. A tanítójelöltek csak néha-néha érintkezhetvén a gyermekekkel, nem tanulhatták meg a gyermekekkel, a gyermekekért élni, nem tanulhatták meg őket igazán szeretni. A gyakorló iskoláknak benlakással való szervezése, illetőleg leánynevelö intézetekké való átalakítása által ez a baj gyökeresen orvosolva lesz. S épen azért őszinte örömmel üdvözöljük azt az intézkedést, mely erre az első lépést megtette. Első lépésnek tartjuk ezt valóban, mert az ország többi tanítónőképzö intézeteinek gyakorló iskolái hasonló átalakításra várnak. Ösmerve közoktatásügyi kormányunknak nőnevelésügyünk emelése érdekében ez ideig is kifejtett nemes buzgalmát, hiszszük, hogy nem várnak hiába. Annál is inkább hiszszük ezt, mert ily szorosan állami felügyelet alatt álló, benlakással egybekötött leánynevelő intézetek szükségességét régóta érzi az ország. A nagyobb városokban felállított állami, polgári és felső leányiskolák közszükséget pótoltak ugyan, de a vidéki szülők leánykái számára hozzáférhetetlenek voltak; sőt azon városi családok baján sem segíthettek, kik különféle szomorú családi körülmények miatt gyermekeik nevelését magukra nem vállalhatják.