Nemzeti Nőnevelés 1899. 20. évf., 7. füzet (szeptember)

Az emberiség számára a földön az örökéletet a gyermek biztosítja ; a gyermek, mely nem csak a szülők öröme, reménye és büszkesége : az emberi tökéletesedés záloga is. Ezért volt a gyermek minden időkben a szerető szívek, a nagy gondolkodók, a nagy törvényhozók legfőbb gondoskodásának tárgya: ezért fordult a 19. század társadalmának, ennek a kiválóan humanisztikus irányú társadalomnak figyelme a gyermek felé. Mert a mit régen csak az emberiség nagyjai tudtak és éreztek, tudja és érzi ma már a fejlett kulturával biró nemzetek egész zöme. Tudja, hogy a jövő társadalma olyan lesz, milyen nemzedéket nevelünk számára, érzi, hogy az emberi nyomorúságok legvigasztalanabbja, legfájdalma-sabbja: a gyermekek nyomorúsága, a gyermekek szenvedése. Ez a tudat, és ez az érzelem hozta létre a jelen században az árva- és szeretetházakat, bölcsődéket és lelenczházakat, a gyermekmenedékházakat, ovodákat, gyermekkórházakat, vakok, süketnémák és gyengeelméjüek nevelőintézeteit. Ez hozott létre az elhagyatott, a szenvedő, a züllésnek indult, a ruhátlan és éhező gyermekek javára nagyon sok jó és nélkülözhetetlen intézményt, s ez értette meg a haldokló század társadalmával, hogy az eddigi intézkedések nem elégségesek, hogy többet és nagyobb erélylyel kell cselekedniük a szegény, a védtelen gyermekek érdekében. Ez a tudat és ez az érzelem hívta életre az 1896 október havában Firenzében tartott első gyermekvédő nemzetközi kongresszust, ez teremtette meg annak folytatása- és örököseképen a szeptember 13—17 napjain Budapesten lezajlott második nemzetközi gyermekvédő kongreszszust is. György Aladár volt ennek is, mint fővárosunkban annyi szép és nemes dolognak kezdeményezője, mozgatója. Ő alkotta meg az előkészítő-bizottságot, az ő buzgóságának sikerült az előkészítő nagy bizottság elnökéül olyan nagylelkű emberbarátot nyerni meg, mint Rakovszky István és olyan jószívű és tevékeny társelnököt, mint báró Malcomes Jeromosné. Már az 1897 október hó 24-én tartott alakuló nagygyűlés kijelölte a kongresszus legfőbb teendőit, megválasztotta az alakítandó szakosztályok elnökeit, kik két éven át fáradva az előkészítő munkálatokkal az ügyet diadalra juttatták. Társadalmunk kitűnőségeiből kerültek e nemes munkának apostolai, méltó, hogy nevüket a történet számára feljegyezzük. Az ünnepélyt rendező bizottság elnöke lett dr. Hegedűs Sándorné, titkárai dr. Szabó József, dr. Kovács Ernő, Salamon Ödön; az orvosi szakosztály elnöke dr. Bókay János, titkára dr. Faragó Gyula; a jótékonysági szakosztály elnöke báró Malcomes Jeromosné, titkárai dr. Bakonyi Kálmán, dr. Német József; a jogi szakosztály elnöke : dr. Székely Ferencz, titkára dr. Vámbéry Rustem; a kiállítási bizottság elnöke dr. Kovács Gyula, titkára dr. Bálint Imre; az irodalmi bizottság elnöke Rákosi Jenő, alelnöke Cziklay Lajos, titkárai Sturm Albert és Sasvári Ármin; az emberbaráti szakosztály elnöke gr. Teleki Géza, titkára Scherer István; a pedagógiai szakosztály elnöke Péterfy Sándor, titkára Peres Sándor; az igazgatóság ügyvivő elnöke dr. Katona Béla, pénztárnok dr. Szabó József. Ezekhez a nevekhez fűzte még most szept. 12-én a kongresszus alakuló ülése György Aladár, Mandeló Károly, Rudnay Józsefné, dr. C. D. Severeano, dr. Ugo Conti, dr. Rousseau St. Philippe, dr. Neuman Henrik, dr. Schabanoff Anna, dr. S. B. Violi és dr. Dégen Gusztáv neveit, kiket alelnököknek választott, s tiszteletbeli elnökség és tagság czímén beiktatta a hazai ós külföldi előkelőségek a kitűnőségek egész sorozatát.