Nemzeti Nőnevelés 1908. 29. évf., 2-3. füzet (február-március)

Aki mézet akar, ne tartson a méhektől. Aki csokrot köt, ne féljen a tövisektől. Mézet is, csokrot is kívánnék a Nemzeti Nőnevelés díszes asztalára hozni, a mézet a szorgalom kaptárából veszem, a csokrot az érdem rózsagalyairól szedném; talán elkerülöm a szerény méhek neheztelését, talán megbirkózom a nehézségek töviseivel. Titokban, rejtekben folyik a kaptár munkája, nyilvánosságot csak raj bocsátáskor szeret a méhek királynője, de azért módját ejtém engedélyt nyerni arra, hogy olvasóinkat a pozsonymegyei háziipar csendes méhesébe bevezethessem és a méheket királynőjükkel, Izabella királyi hercey-asszonnyal élükön bemutathassam azon a kis üveglapon át, melyet feltárni óhajtok az érdeklődők előtt. Kaptárhoz hasonlítottam a pozsonymegyei háziipar szorgos műhelyeit, vagyis inkább műtermeit, mert művészet az, ami azokban folyik, Ízlés és szorgalom művészete, erkölcsi és anyagi jobblét nemzetgazdasági gyarapodása, — valóságos mézgyűjtés a javából. Pozsonyvármegye háziipara régi keletű. Kulturális fejlődésünket régente vezető vármegyéje e tekintetben is megállta helyét. Céhei a legrégiebbek az országban. Divathimzései a szomszédos nyugati német és szláv vidékekről korán átszivárogtak. Az 1717-iki megyei árszabásokban (limitatiók) már olvassuk, hogy «asszonyembernek való közvál csinálástól 12 dénár jár. Minden kendő, kezkenyő és asztalkezkenyő himitül 1 dénáru. Főkép Ciffer vidéke honosította meg a hímző háziipart; Bél Mátyás szerint innen eredhet a község neve is, melyet szerinte régebben Cifrának nevezhettek, az itteni gazdag és díszes ruházkodás miatt. De idők folytával a csendes falusi méhköpük szalmafonatos formái is fejlődés után sóvárogtak, valakinek jönnie kellett, aki egyéniségével, müizlésével irányt szabjon, vezetésével, buzgalmával, példájával, szószólásával nagyobb érdeklődést keltsen a nemzetgazdaságilag oly fontos munkáltatás iránt. A népnek gyümölcsöző foglalkoztatása, munkájának anyagi és erkölcsi értékelése magában is oly fontos tényezők, hogy valóságos áldás fakad abból egy vidékre, ha van, aki azt felkarolja és virágzóvá tudja tenni. Az kell a népnek, hogy a munkát megszeresse és abban anyagi haszna mellett erkölcsi világának is támaszát találja. Ehhez képest minél több Ízlést is tudunk a nép munkájába belevinni, annál finomabb színezéseket ölt a lelke világa, annál jobban becsüli, szereti otthonát, családját, hazai földjét, mert annál fogékonyabb lesz a lelke a megelégedés harmonikus érzelmei iránt, a minthogy megfordítva is bőven tapasztalhatjuk a modern gyári életviszonyok ellenkező hatását, hogy minél nyersebb a nép foglalkozása, annál nyersebb a lelke is, minél kevesebb esztétikai érzést vált ki belőle a munka, annál anyagiasabbá válik...