Nemzeti Nőnevelés 1909. 30. évf., 3. füzet (március)

Nem banális frázis, ha azzal kezdem felszólalásomat, hogy mennyire érdemtelennek tartom magamat arra a nagy föladatra, amelyet vállaltam, mikor elfogadtam a Magyar Nők Szövetkezeti Ligájának rám nézve oly megtisztelő elnökségét. De a Szövetkezetek magyarországi apostola, Károlyi Sándor, boldogult nagybátyám, annyira belém csepegtette a szövetkezeti mozgalom magasztos voltát, annyiszor említette előttem annak népnevelő, sőt népmentő hatását, annyiszor buzdított, hogy mi nők is vegyük ki a magunk részét a szövetkezeti mozgalomból, hogy ámbár érzem, hogy választhattak volna tehetségesebb elnöknőt, érzem azt is, hogy az ő buzdító szavai, melyekre kegyelettel emlékszem, elég erőssé tettek arra, hogy megkísértsem bizalmuknak eleget tenni. A fogyasztási boltok balsikereit igen sokszor éppen a nők okozták. Ezeknek a boltoknak ugyanis nagy forgalomra, tehát sok vásárlóra van szükségük, a vásárlást pedig a nők végzik, tehát ők vannak hivatva, hogy befolyásukat a fogyasztási szövetkezetek körül érvényesítsék. A fogyasztasi szövetkezetek pedig — legyünk egészen őszinték — ma még nem tudnak vetekedni más elsőrangú boltokkal. Ez már egyik oka, hogy a nők nem mindig tanúsítanak nagy rokonszenvet a szövetke- i zetek elárúsító helyei iránt. Ehhez járul most még az, hogy a szövetkezeteknek egyelőre, egy város területén rendesen csak kevesebb boltjuk van, amelyek ekként messzebb feküsznek a vevőkhöz, mint egyéb boltok. Vagy ki nem ismeri közülünk azokat az apró kényelmetlenségeket, melyekkel, ha az asszony maga megy a boltba, az esetleges várakozás, ha szakácsnéját küldi (ezt tapasztalásból mondhatom), panaszai sorozatának meghallgatása jár. Ezek azok az apró okok, melyek miatt a nők sokszor elpártolnak a szövetkezeti boltoktól és így azoknak felvirágozását meggátolják. Nemcsak arra kell tehát a nőket buzdítani, hogy csak vásároljanak a szövetkezeti boltokban, hanem a szövetkezeti eszmének kell őket megnyerni, mert míg az eszmétől nincsenek áthatva, addig nem lesznek türelemmel a szövetkezeti boltok emez apró hiányaival szemben. Az eszmél kell tehát propagálnunk, de nemcsak abban az irányban, hogy a szövetkezet milyen anyagi hasznot nyújt tagjainak a vásárlási visszatérítések folytán, mely nekünk kiadásaink arányában minden hó végével bizonyos megtakarítást jelent, hanem a szövetkezés nevelő hatását is hirdessük.