Nemzeti Nőnevelés 1911. 32. évf., 6. füzet (június)

Szinte különös a mindennapi harcoló és különféle érdekekért viaskodó életben békeünnepről beszélni. És mégis örvendetes esemény, hogy legalább minden május 18-át — az első hágai békekonferencia megnyitásának napját — világszerte békenap gyanánt ünneplik. Különösen fontos e napnak az iskolákban való megünneplése, mert békeszeretetre, a békeügy iránti érdeklődésre készíti elő a jövő generációt. Legelőször az olasz közoktatásügyi miniszter rendelte el a békeiinnepet s a jó példát nemsokára az Egyesült-Államok is követték. 1909-ben az osztrák Beichsratban Masaryk képviselő indítványozta az iskolákban megtartandó békenapot, nálunk pedig 1907-ben Apponyi Albert gróf, 1910-ben Zichy János gróf kultuszminiszterek rendelték el. A magyarországi Béke-Egyesület — melynek buzgó vezére és elnöke Giesswein Sándor dr. orsz. képviselő, pápai prelátus — valamint a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének béke és választott bírósági szakosztálya — Zipernowszky Károlyné lelkes vezetése mellett — béke istentiszteletekre hívják fel a különböző egyházakat, (melyek a legnagyobb készséggel tartottak tavaly is és reméljük, hogy az idén is tartanak békeprédikációkat) és felhívják a békeeszméért lelkesülő különböző nőegyleteket is, hogy foglalkozzanak ez időtájban e témával és tartassanak legalább egy békeelőadást minden május havában. Nagy örömömre szolgál, hogy itt a Mária Dorothea-Egylet keretében én beszélhetek ma e tárgyról és elmondhatom egy vallomásomat, melyet valószínűleg sohasem mertem volna bevallani, ha a mai megtiszteltetés nem ér ! Az én tapasztalatom szerint ugyanis ez az egylet azon ritka testületek közé tartozik, melynek választmányi s egyéb gyűlései csodálatosan nyugodt, öntudatos és békés hangjával, tiszteletet ébresztő komoly tanácskozmányaival jólesően lepi meg a harcias egyleti hanghoz szokott füleinket. Sohsem felejtem el, micsoda jól eső érzés fogott el némely más egylet kiabáló, békétlenkedő ülése után — hol az elnökség alig tudja lecsillapítani és megfékezni a nagy női tábor oknélküli, minden apróságért felfortyanó hangulatát — mikor legelőször jöttem ide választmányi ülésre és végig hallgatva a gyönyörű, fegyelmezett hangon tartott, fontos és komoly kérdéseket tárgyaló tanácskozást, nemcsak megpihent az előző ülésről felzaklatott és elégedetlen lelkem, hanem új bizalmat merítettem a sokat leszólt és kigúnyolt asszonyi munka iránt ; valamint e jelentéktelennek látszó momentumból egy ösztönszerűen jelentkező reményt a nagy, egyetemes békeügyre nézve is.