Nemzeti Nőnevelés 1882. 3. évf., 9. füzet (november)

Folyóiratunk több ízben foglalkozott népünk szomorú közegészségi viszonyaival s mindannyiszor rámutatott az iskola mgg a tanítók nagy s nemzeti fontosságú hivatására eme szomorú viszonyok jobbra fordításában. Mert hiában alkotunk egészségügyi törvényeket, s hasztalan pazarolják erejüket a közigazgatási hatóságok e törvények végrehajtására mindaddig, míg a nép maga is tudatára nem ébredt annak, hogy a közegészség javítását és fölvirágoz-tatását nemcsak az összesség érdeke követeli,hanem minden egyes embernek egyéni jóléte és földi boldogsága is nagy mértékben ettől függ. De ennek a meggyőződésnek ébredezése csak a kezdet kezdete. A népnek látnia kell azokat az utakat és módokat is, a melyek e nagy probléma megoldásához vezetnek; látnia kell azt a részt, mely a nagy munkából az egyesekre háramlik s a sikert, melyet saját jóvoltáért s mások jólétéért fáradozásával elérhet. De ki győzze meg őt, ki mutassa meg számára az utat, ki vezesse őt oda, hogy érdeklődésének, részvételének és munkájának gyümölcsét is szedhesse'? — kétségkívül első sorban is az iskola. A közegészség gondozása a legszorosabb kapcsolatban van a nép műveltségével. Minél műveltebb valamely nép, annál több gonddal ápolja azt s virágzó közegészségi viszonyokat csak virágzó műveltségű nemzeteknél találunk. Műveltségét pedig a nép föképen az iskolának és az egyháznak köszöni. S roszúl fogják fel s teljesítik ezek hivatásukat, ha az egyik csak értelmét műveli, a másik csak hitét és erkölcsét ápolja s e közben a mindennapi élet legsürgősebb követelményéről, a földi lét egyik legbecsesebb kincséről, a nép egészségének gondozásáról egyaránt megfeledkeznek. S mivel a dolog így áll, természetesnek találjuk, hogy közegészségi viszonyaink jobbra fordításán első sorban is közoktatásunk fáradhatatlan s figyelmét minden fontos nemzeti ügyre kiterjesztő minisztere buzgólkodik. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy utóbbi időkben kiadott rendeletéi s különféle alkalommal tett nyilatkozatai mily hathatósan foglalkoznak közegészségünk viszonyaival s mily sürgetőn kívánják meg az iskolától — az oktatás minden fokozatán — eme főfőfontosságú ügynek felkarolását és gondozását. Ez hányban f. évi 1704 sz. a. az egyházi főhatóságokhoz ismét egy felette fontos rendeletet intézett, melyet a legnagyobb örömmel egész terjedelmében közlünk olvasóinkkal. E rendelet így hangzik: «Hogy a közegészségügy fejlesztése az államnak, a társadalomnak, sőt az emberiségnek egyik legfőbb érdeke, az nem szenved kétséget és bővebb indokolásra nem szőrül. Es hogy e részben hazánkban nem történik annyi, a mennyinek történni lehetne és kellene, az is bizonyos. Az állam hozhat — és a magyar törvényhozás is hozott — közegészségügyi törvényeket; tehet — s a magyar kormány is tett és tesz — czélszerű intézkedéseket a közegészség érdekében; de ha valahol, e részben nem tehet mindent és nem tehet eleget az állam. Magának a társadalomnak, valamint minden nem állami hatóságnak is, sőt minden egyesnek közre kell működnie a közegészségügy fejlesztése és felvirágoztatására s az állam és emberiség oly fontos kincsének, az emberi egyéneknek és az emberi egészségnek megóvására. Felette sokat tehetnek e részben különösen a lelkészek és tanítók is, állásuk és hivatásuknál, valamint a köznéppel való folytonos és soknemű érintkezéseiknél fogva. Es e részben igen nagy súlyt kell iektetnünk arra, hogy a lelkészek és tanítók már képeztetésükben megszerezzék azon pozitív ismereteket...