Nemzeti Nőnevelés 1882. 3. évf., 3. füzet (március) corvina logo

Szerkesztő: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet tanítói
További szerzők: Péterfy Sándor; Tomor Ilona; Sebestyén Gyula; Bánfy János
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1882. 3. évf., 3. füzet (március)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: Budapesti Sugárúti Állami Tanító-képző Intézet, Budapest, 1882.

coverimage A múlt század vége felé írt tankönyvek, az e század elején készült tantervek egyikében másikában világos nyomait találjuk annak, hogy a nép számára, különösen pedig a nép leánygyermekei számára fentartott iskolákban nagy gondot fordítottak az egészségtani ismeretek közlésére. A jeles Látzai József 1793-ban írt tankönyvének 40 lapja az embert ismerteti meg a növendékkel s e fejezetben jórészben csak egészségtani ismereteket nyújt a nevezett kézi könyv, a melynek előszavában a következőket olvashatjuk: A tökéletlenebb földi teremtményekről vezéreltetik a gyermek a legnemesebbre, az emberre. Itt először is a maga testét, az egészségnek becses és drága voltát, annak megtartására vagy helyreállítására oktató regulákat tanulhatja megismerni; azután a lelket és annak tehetségeit és az ezeknek igazgatásokra oktató regulákat vizsgálhatja. A Pozsonyban, 1806-ban megjelent „A tudományok rövid summája" ezímü olvasó könyv szintén húsz oldalra terjedő egészségtant foglal magában. A híres Teschedik Sámuel által 1779-ben Szarvason alapított „Industrialis Oskola" tantervében nagy szerepe volt az egészségtannak s a Halasy, Bredetzky és Poszvék által vezetett soproni polgári leányiskolában már 1801-ben rendes tantárgy volt az egészségtan. — A Fejes János által készített, s Gömör és Kis-Kont megyei esperességi iskolák számára el is fogadott iskolai szervezetben, melv 1797. október havában lépett életbe, ez áll: Minden oskolába be kell hozni az egészségről szóló kátét, mely már honi nyelvünkre is lefordíttatott. Hogy mily nagy fontosságot tulajdonítottak már e század elején hazánk pedagógusai annak, hogy a népiskolákban az egészségtani ismeretek közlésére minél nagyobb gond fordíttassék, leginkább kitűnik Szabó János-nak ,,a hazabeli kisebb oskoláknak jobb lábra állításáról" czímü 1817-ben megjelent müvéből, a melyben a következőket olvashatjuk: «Az egészséges test, a czélirányos foglalatosságok által megedzett testi erő : egy a szegénynek legnagyobb földi kincsei közül. — Melyre való nézve, mind azt, a mi az egészség kárára szolgálhatna, nagy gonddal el kellene hárítani a gyermekektől s e mellett meg kellene őket arra tanítani, mi az egészségnek hasznos és káros. Régi tapasztalás az, hogy az oskolai épületek, a falukban mind fekvések, mind szűk voltok miatt nagyon egészségtelenek. A kevés világosság, belső tisztátalanság, és a rakásra vert csintalan gyermekek kigőzölgése stb. olyanokká teszik azokat, mint a büdös börtönök. Azt hihetné az ember, hogy azok az ártatlanok, mind meg annyi kis gonoszok, kik büntetésből zárattak az iskolába.-----------Olyannak kellene lenni az iskola-háznak, hogy azt mind belső, mind külső csinosságára nézve egy tekintetre meg lehetne külömböztetni minden más háztól a helységben. Az oskola tisztasága maga is indítaná a gyermekeket a csinosságra, a mely az egészség fentartásának egy iündamentumos feltétele. A tisztaság, a legillendőbb ékessége a szegénynek; mert azt minden pénz nélkül megszerezheti. — Tanulják meg, még a gyermek-korban, hogy a testnek tisztán való tartása az emberiség s az isten iránt való tiszteletnek egyik bizonysága az emberben.

A sorozat kötetei

Tartalomjegyzék