Nemzeti Nőnevelés 1889. 10. évf., 7. füzet (szeptember)

Az országos kisdednevelési kiállítás Budapesten, a nemzeti színház szomszédságában levő régi «Beleznay»-féle helyiségekben augusztus 8-án nyílt meg. Egy év előtt kétségtelenül sokan fogadták olvasóink közül is a kételkedés mosolyával a kiállítás tervezéséről szóló első híreinket. Hiszen még a kiállítást tervező Mária Dorothea egyesület tagjai közül is kevesen bíztak eleinte a kiállítás sikerének lehetőségében. Féltették az egyesület pénztárát az esetleges deficzit-töl s ezért csupán erkölcsi támogatást Ígértek a rendező-bizottságnak, melynek tagjait s Mária Dorothea-egyesület tagjain kívül a főváros legjelesebb orvosai és nemesen érző emberbarátok alkották. A kiállítás nem jött volna létre, ha a bizottsági tagok élükön a lelkes György Aladárral az anyagi koczkázatot el nem vállalták volna. Kötelezvényeket állítottak ki magukról kisebb-nagyobb összegekről s e kötelezvények mintegy 1500 frt értékben képezték a Mária Dorothea-egyesület biztosítékát, mely eme biztosíték mellett készségesen fedezte a kiállításnál felmerülő elöleges költségeket. Ily kedvezőtlen viszonyok között kezdé meg a kiállítást rendező országos bizottság zajtalan, de lelkes munkálkodását. Magánütőn és a sajtó utján egyaránt törekedtek a kiállítás eszméinek híveket szerezni, s csakis kitartásuk, munkásságuk s az akadályok leküzdésében tanúsított szívósságuk tette lehetővé, hogy a kiállítás a kitűzött határidőben valóban megnyílhatott. Es megnyílt a kiállítás szerényen, zajtalanul. A kiállítás védnöknője, Kiotóid főherczegnö ö fensége, ki még előtte való nap távirati úton tudatta a rendezőséggel, hogy jelen leend a megnyitása, közbejött akadályok miatt nem jelenhetett meg s így a kiállítás megnyitására tervezett ünnep elmaradt. A rendező-bizottság főtisztviselői és mintegy 200 főre menő érdeklődő jelenlétében dr. Schnierer Gyula rendező-bizottsági alelnök, miniszteri tanácsos a következő beszéddel nyitotta meg a kiállítást: «A kiállítási elnökség akadályoztatása folytán nekem jutott a szerencse, hogy a közönséget e helyen üdvözöljem és a kiállítást megnyissam. Az általános, ügy világ-, mint országos kiállítások már költséges voltuk miatt is csupán nagyobb időközökben tarthatók meg. Máskép áll a dolog az egyes specziális kiállításokkal, melyek a kulturális tevékenységnek csak egy bizonyos szakmáját karolják tel. A mai korszak a specziálitások korszaka. A tudományt ép úgy, mint művészetet leginkább specziálisták művelik. A különleges kiállítások előnye abban rejlik, hogy azokat külön szakemberek rendezik és a szemlélő közönség figyelme bizonyos irányban vétetvén csak igénybe, a hatás sokkal nagyobb. Ily különleges kiállítás küszöbén állunk most. Az országos kisdednevelési kiállítás három főirányban érdemel figyelmet és lehető támogatást. Az első irány a közegészségügyi. Ha statisztikai rideg számok által meg van állapítva, hogy nálunk a gyermekek fele, az öt éves korig, kellő ápolás és hygieniai intézkedések hiánya miatt elhal, már ezen tény nagy mérvben igényli nemcsak az intéző köröknek, hanem a társadalomnak is közreműködését. A második irány a kisdedek észbeli tehetségeinek okszerű és nemzeti szellemben való fejlesztésére és a mai kornak fokozott igényeihez képest való előkészítésére vonatkozik. A harmadik irány a kisdedek tartásával, ruháztatásával és szórakoztatásával foglalkozó ipar bemutatását czélozza.