Nemzeti Nőnevelés 1903. 24. évf., 1. füzet (január)

Legyen szabad az én már második természetemmé vált szokásomat követve, a jó öreg Platóhoz fordulni, midőn a nők egyetemi tanulmányairól szándékozom egy pár észrevételt koczkáz-tatni. Igen, koczkáztatni, mert a közvéleménytől oly lelkesedéssel felkarolt intézményre csak némikép is óvatosságra intő szózatot nem fogadják azzal az elfogulatlansággal, mely első kötelesség tanügyi alkotások megítélésénél. Plató «Phasdrus» ez. dialógusában az egyik személynek So-crates így nyilatkozik: «Mondd csak meg nekem, az okos földmives, a ki magvakról gondoskodik és azt akarja, hogy ezek gyümölcsöt is teremjenek, vájjon nagy sietséggel Adonis-kertet ültetve gyönyörködik-e, látván, hogy ennek virágai 8 nap alatt milyen szépekké váltak, vagy ezt csak játékból és kedvtelésből teszi, ha ugyan teszi; de a mely terményre komoly figyelmet fordít, a földműves mesterség szabálya szerint törekszik, hogy alkalmas időben vessen, de csak a 8-ik hónapban várja a gyümölcsét annak, a mit vetett.» No hát én a tanügyi intézmények alkotásánál a földművesmesterség szabályai szerint törekszem eljárni — innét származik, hogy a nők egyetemi tanulmányaira oly «komoly figyelmet# fordítok. Mert lássuk az ügy fejlődését. Ezelőtt hét évvel (1885 nov. 18) adta meg Ö Felsége legfelsőbb jóváhagyását arra, hogyanok előtt is megnyíljanak az egyetem kapui. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ugyanazon év deczember 19-ről kelt rendeletében kijelentette, hogy az egyetem autonóm tényezőinek hozzájárulásával, a kellően megszerzett érettségi bizonyítvány alapján, a nők a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti tanulmányokra az egyetem hallgatói sorába fölvehetők; de fentartotta magának a jogot, hogy minden egyes esetben az engedélyt az illető fakultás fölterjesztése alapján maga adja meg.