Nemzeti Nőnevelés 1887. 8. évf., 2. füzet (február)

Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter február 7-én ülte meg születésének hetvenedik évfordulóját. E napon ünnepet ültek közoktatásunk munkásai is, a kik az ünneplő és ünnepelt férfiúban vezetőjüket, pártfogójukat és jótevőjüket tisztelik Folyóiratunk lassúbb lépésben jár mint az események, s noha annak ide-jén szívben és lélekben mi is együtt ünnepeltünk az ünneplökkel, csak most fejezhetjük ki hódoló üdvözletünket, őszinte jókivána-tainkat. Ez a. hetven év valóban méltó a megünneplésre, mert olyan félszázados munkásságot foglal magában, a melyet az egész nemzet hálásan vés emlékezetébe. Trefort Ágoston abból a nemzedékből való, a melyet Vörösmarty lángoló költészete ősi dicsőségünk" fölidézésével mentett meg a csüggedéstől; abból a nemzedékből való, melyet a nagy Széchenyi prófétai ihlettel lelkesített és számító eszszel vezérelt a «szebb jövő» meghódítására. Mint egészen fiatal, pályakezdő ember szóval, tollal, tettei ott küzd a legnagyobb magyar táborában s egykorú pályatársai közt kevesen vannak, a kik a középkori kiváltságokat jobban gyűlölnék, a modern jogállam megvalósítását jobban óhajtanák mint ö. Testestül-lelkestül az európai eszmék, törekvések és intézmények embere s annak a liberális politikai iskolának híve, a mely a nagy franczia forradalom s az azt követő reakczió után a legnemesebb idealizmussal küzdött az emberi jogokért, a nemzetek függetlensegeért s az egyéni szabadságért. Meggyőződése, hogy nemzetünkre nézve a legfontosabb életkérdés : a nyugattal való legbensőbb szolidaritás s hogy jövőnket oly mértekben biztosítjuk, a mily mértékben a nyugati kulturát elsajátítani s ahhoz a magunk nemzeti egyéniségének kifejtésével hozzájárulni képesek vagyunk. A mit tesz, az eszmék hatalmába vetett törhetetlen hittel teszi s mert az eszmék oltárán tettekkel áldoz, nyomában jár a siker és a sors ama ritka kegyében részesül, hogy mindamaz eszmék diadalát megéri, a melyeknek rokonlelkü és rokontörekvésű társaival magvetője volt s a melyeknek védelmében síkra szállott. De a sikert jutalmazó elégedettség nyugalmát azért soha sem ismerte; a teendők sora az ő szemében mindig hosz-szabb volt a megtettekénél s munka után nem pihenésre, hanem újabb munkára vágyakozott. íme, azok a tulajdonságok és erők, a melyek egyéniségét alkotják, a melyekkel a közélet küzdelmeibe merül fiatalsága legszebb éveiben és a melyek mind máig — a mikor már az élet hava szállott fürteire — megőrizték lelke ifjúságát. A negyvenes években mint a czentralisták csoportjának tagja Eötvössel, Szalayval, Csengeryvel együtt küzdött a parlamentáris kormányforma átültetéseért. Megnyerték Széchenyit, meggyőzték Kossuthot, meghódították a közvéleményt: néhány év múlva megnyílt az első magyar parlament s az első független, felelős minisztériumban Trefort mint államtitkár foglalt helyet. Mikor aztán a jog és törvény örökébe az erőszak helyezkedett s politikai szabadságunk ege beborult, Trefort is mint annyi más jelesünk a gazdasági viszonyok fejlesztésének szentelte erejét, idejét; közgazdasági tanulmányokkal foglalkozott, gazdasági egyesületeket alkotott; szóval, tollal és tettel szolgálja megint nemzetünk regenerálásának művét azon a két téren, a melynek sorompói nem voltak elzárva a hazafiak előtt. Nem volt kitűzve a zászló, de Széchenyi, a nagy élőhalott zászlója volt az, a mely alatt a küzdelem folyt: ápolni a nemzeti szellem Vesztatüzét, okulni a multakon, tanulni a nyugattól s gazdaságilag erősödni, hogy a nemzet politikai szabadságának megdönthetetlen alapot vethessenek!