Nemzeti Nőnevelés 1892. 13. évf., 8-9. füzet (október-november)

A tanítással foglalkozó nők között a zenetanítónők helyzete a legkedvezőtlenebb. Evekig tartó megfeszített munkássággal szerzik meg képesítésüket, s jövőjük mégis csak oly bizonytalan, mint a nevelőnőké, vagy bonneoké; sőt keresetük sok esetben még bizonytalanabb. Legnagyobb részben óraadással keresve kenyerüket, naphosszat lótnak-futnak s a csekély óradíjazásból, mely városokban leginkább csak a téli időkre biztosított, alig képesek megélni; munkaképtelenségük esetére félretenni pedig csak a legritkább esetben áll módjukban. A munkaképtelenség pedig természetszerűleg korábban áll be náluk, mint a többi tanítónőknél. Foglalkozásuk, mely folytonos tanulmányozást és gyakorlást követel, ideg-és testi-erőt egyaránt nagy mértékben romboló munka még akkor is, ha a rosz téli időben az órák adása közben befutott nagy távolságokra fordított idő- és erőveszteségeket nem veszszük is figyelembe. A nyilvános iskoláknál működő tanítónők idővel nyugdíjat élvezhetnek, a nevelőnők évi munkára szerződnek s elbocsátás esetére kedvezményeket köthetnek ki maguknak : a zenetanítónő óradíjai a legközelebbi hónapra, hétre, napra sincsenek biztosítva s munkabérük megállapításánál a megegyezésnél, az «alkuvásnál» rendesen ők húzzák a rövidebbet. így történik, hogy a fővárosban százával vannak zenetanítónők, kik 50, 30, sőt 20 krért is adnak órákat; csak kivételesnek lehet tekinteni, ha óradíj fejében 1 frtot, 1 frt 50 krtot vagy épen 2 frt kaphatnak. Mert a verseny sehol sem oly nagy, sehol sem nyomja le oly könnyen az óradíjakat, mint a zenetanításnál. A nagy közönség legtöbb esetben nem azt keresi, kinek van magasabb rendű vagy kiválóbb képesítése, hanem, hogy ki vállalkozik a zongoratanításra olcsóbban. És sokan vannak, a kik olcsón, igen olcsón vállalkoznak. Természetesen nem a hivatottak és képesítéssel bírók, a kik élethivatásokul, keresetforrásul választották a zenetanítást, hanem a kik jól-rosszúl megtanultak egy kicsit zenélni, s «úgy mellékesen» szerezni akarnak vele egy kis «gombostűpénzt». A jó ismerősök révén akad «óra» elég, nagy megkárosítására a tanuló gyermekeknek, s a zenetanításra utalt tanítónőknek.