Nemzeti Nőnevelés 1906. 27. évf., 3. füzet (március)

Harmincöt éve, hogy báró Eötvös József befejezte földi pályafutását és a magyar tanítóság Eötvös-alapja, halálának mai évfordulóján is, változatlan kegyelettel ünnepeli halhatatlanságának emlékünnepét. Kegyeletünk nem változott, csak az érzelmek tisztultak, melyekkel emlékezetének hódolunk. Kegyeletünket nem keseríti többé panaszunk a sors ellen, amiéit oly korán fosztott meg az igaz ember ideáljától; ellenkezőleg, inkább hálát adunk a Gondviselésnek azért, hogy oly időben áldott meg vele, mikor reá legnagyobb szükségünk volt. Nem búcsúztatjuk többé nagy halottunkat, sőt inkább keressük a vele való érintkezést, mely mindannyiszor nemcsak gyönyörködtet, hanem egyúttal felemel és nemesít. És nem kesergünk már távolléte fölött sem. mert belső mivoltunknak nemesebb tartalmában, közművelődésünk külső intézményeiben és nemzetünk kulturális haladásában mindenütt és mindenkor az ő képével találkozunk. Reá vezetnek vissza ifjúságunk legszebb emlékei; férfi-korunk tettrekészségét az ö eszméi irányítják és életünknek alkonyát példája deriti fel, mely velünk megnyugtatólag érezteti, hogy amit a fizikai erők tana az energia megmaradása elvének nevez, átvive a léleknek eleven erejére ugyanaz, mit hitünk halhatatlanságnak mond.