Nemzeti Nőnevelés 1890. 11. évf., 5. füzet (május)

A hatalmas amerikai Egyesült Államok példája számos más megkapó dolog mellett a kertészet nemzetgazdasági nagy fontosságára is megtanított minket. Magában a még mindig gyér népességű Kaliforniában tisztán a gyümölcstermelés évenkint 200 millió forint jövedelmet hoz, többet, mint az itt szintén virágzó gabonatermelés s hason-líthatlanul többet, mint az egykori aranybányák, melynek kincseiért kalandszomjas egyének ezrei oly könnyen koczkáztattak becsületet és életet. Egy pár homokos hold föld, melynek birtokában még az egykori nyomorult magyar zsellér is boldogtalannak érezte volna magát, nemcsak tisztességes megélhetési eszköz egy élelmes amerikai család számára, de az egyedüli kútforrás is, a melyből az értelmi és erkölcsi fényűzés hasznos tárgyait megszerezheti. Ábrándos képzelődés volna ily fejlett viszonyokkal hasonlítani össze hazánk állapotát, avagy csak reámutatni is a Hudson partján fekvő kis Highland falura, melynek kertészkedő lakosai többek között külön málliagőzösöket járatnak New-Yorkba. Ha valamely téren szomoriían kell észlelnünk hazánk elmaradott voltát, a legelsők egyike a kertészkedés lesz. Nem a művelt nyugot csupán, megszégyenít rabszolgaságából csak most bontakozó rokonunk, a bolgár nép s a földgömb egyik legzordabb vidékén Közép-Ázsiában feltaláljuk a khinaiakat és a bokharai tatárokat, kiknek kertészeti ügyessége és szorgalma irigységünket keltheti fel. Pedig Kecskemét népének elismerésre méltó példája világosan tanúsítja, hogy a magyar Alföldet a virágzó kertészet valódi paradicsommá tehetné. Ha valaki, miként e sorok írója, órákig bolyongott Württemberg gyümölcsfákkal szegélyzett útain, vasúton s gyalog kóborolta be a szép Hollandiát, hol messze terjedő vidéken tulipánok és jáczintok pompás virágai díszlenek, avagy napokon át járja be a nagy világváros London környékét, a hol minden, de minden csak villák és tündéri kertek változatos tájképe, a hol a sötétzöld, életnedvtől duzzadó növényzet már magában állandó ellensége a sivár köznapi létnek: oly nehéz, oly szomorú visszagondolnia annak a mi hazánkra, a hol nemzeti büszkeséggel irtották ki a gyümölcsfákat az országút mellől, mivel azok ültetését a Bach-korszak kezdeményezte; a hol haszontalan gyom a katángkóró, a gentiana s napfényes lejtőinknek tömérdek más gyógyfüve s vadon tenyésző kereskedelmi növénye; arra az alföldre, melynek áldott rónáihoz elválhatlanul hozzátapad a képzet a községek szélén messze elterülő s miazmákat terjesztő mocsarakkal s a libalegelőre s útnyom keresésre pazarolt területekkel.