Nemzeti Nőnevelés 1905. 26. évf., 1. füzet (január)

Folyóiratunk jelen füzetét ünnepi számnak szántuk. Huszonöt év küzdelmeit, a folyóirat huszonöt éves pályafutásának emlékezetét akartuk megörökíteni, megünnepelni vele. A Gondviselés rendelkezéséből az örömünnep helyett gyászünnep hangjai töltik meg füzetünket: ünnepi számunkat annak az emlékezete szenteli meg, a kinek tiszteletére folyóiratunkat huszonöt év előtt állapítottuk. Zirzen Janka, folyóiratunk legbuzgóbb támogatója, halt meg, ki a "Nemzeti Nőnevelés* megszilárdításában és terjesztésében elhatározó fontosságú tevékenységet fejtett ki abban az időben, midőn folyóiratunknak barátai még nem voltak, mikor létezésének még jogosultságát is kétségbe vonták. Szerinte folyóiratunkra nagy fontosságú misszió várt nőnevelésügyünknek nemzeti szellemben való fejlesztésében ; ő bízott e misszió sikerében, másokban is hitet, lelkesedést keltett ez iránt és bátorítólag állott mellettünk, ha csüggedni kezdtünk, ha feladatunk nagyságával szemben erőnket hanyatlani éreztük. Zirzen Jankában folyóiratunk régi, igaz barátját vesztettük el. De mély gyászunkban is érezzük, hogy a halála által okozott veszteség nem egyedül a mienk, a gyász nem csupán minket illet. Nőnevelésügyünk minden intézménye, nőnevelésünk minden munkása, minden igaz barátja jogosan osztozik gyászunkban s bánatunk széles e hazában mindenütt rokonérzéssel kisérik. Valóban szinte példátlan jelenség, hogy egy szerény tanítónő halála, évekkel azután, hogy tevékenységi körétől visszavonult, oly széles körökben megnyilatkozó részvétet olyan őszinte bánatot és gyászt okozzon, mint az övé. Koporsójának fedelére nem csupán a tanítványok ezrei ontották a hála és szeretet könnyeit, elküldték képviselőiket azok az intézetek, polgári és felsőbb leányiskolák és tanítónőképzők is, melyek bölcsejénél szerető gondossággal munkálkodott, dolgozni tanítván az ifjú intézetek ifjú tanítónőit. Elküldték képviselőiket az egyesületek, melyek megalkotásában, felvirágoztatásában oly hatalmas része volt. Es ott állottak fájó részvéttel ravatalánál egykori munkatársai és hivatalos elöljárói, kik munkájának értékét mindennél jobban ismerték, becsülték, áldották.