Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 12. füzet (december)

Most, mikor a Nemzeti Nőnevelés második évfolyamának utolsó füzetét bocsájtjuk világ elé, nagyobb megnyugvással tekintünk a múltra, s több bizalommal nézünk a jövőbe, mint egy évvel ezelőtt. Folyóiratunk fenállása immár biztosítva van és ezentúl minden erőnket, teljes igyekezetünket annak felvirágoztatására fordíthatjuk. De hogy vállalatunk valóban felvirágozzék, ahhoz több is kell mint a mi jó igyekezetünk s hogy az eléje tűzött czélt elérhesse, nem csupán mi rajtunk múlik. Mivel pedig nem a magunk haszna, hanem egyedül azon ügy érdeke vezérel bennünket, melynek szolgálatában állunk : őszintén elmondjuk, minek látjuk hiányát s leplezetlenül föltárjuk rövid pályafutásunkon szerzett tapasztalatainkat, hogy világosan megérthessük, mire lesz szükségünk a jövőben. Előfizetőink száma arra ugyan elég, hogy folyóiratunkat anyagi károk nélkül fentarthassuk; de még csak igen csekély töredékét képezi mindazok tág körének és nagy számának, a kik hazánkban nőneveléssel foglalkoznak, s nőnevelésünk nemzetivé tétele iránt tevékeny érdeklődéssel viseltetnek. Előfizetőink között csaknem egyenlő számmal vannak képviselve az iskolák, tanítók és tanítónők, meg az ezek körén kívül eső érdeklődő közönség. Az arány kedvező, de a szám csekély arra, hogy vállalatunk hivatását betölthesse. Kezdettől fogva az volt főtörekvésük, hogy folyóiratunk szellemi középpontjává, találkozó helyévé, szószólójává lehessen mindazoknak, a kik nőnevelésünk ügyét munkásságukkal szolgálják, vagy azt érdeklődésükkel megajándékozzák. Hivatását csak úgy töltheti be s csak akkor, ha szava mindazokhoz elhat, a kiket megillet es mindazok nevében szólhat, a kiknek ügyét képviseli. Közös czélunk érdekében kettős kéréssel járulunk olvasóinkhoz, valamint nemzeti nőnevelésünk minden munkásához és barátjához. Karoljak fel az úttörők buzgalmával és lelkesedésével folyóiratunknak minél szélesebb körökben való elterjesztését, hogy — ha az egyesek anyagi erejét felül múlná is — ne legyen iskola, ne legyen tantestület, a mely ridegen, részvétlenül elzárkóznék előlünk. Joguk megvan hozzá, és ha meglesz akaratuk is. az ered-mény sem maradhat el. A mily mértékben növekszik ezentúl előfizetőink száma, oly mértékben fogjuk alábbszállítani az előfizetési díjat s így az egyesek számára is mind könnyebbé válik a folyóirat megszerzése. Ez volt az egyik kérésünk. A másik folyóiratunk erkölcsi és anyagi támogatását illeti. Eddig is legnagyobb örö-műnkre szolgált, hogy bárhova fordultunk szellemi támogatásért, mindenütt a legszívesebb készséggel és a legbuzgóbb részvétellel találkoztunk. Csak így emelhettük folyóiratunkat arra az irodalmi színvonalra, melyen szégyenkezés nélkül fogadhatta a közvélemény elismerését és dicséreteit. De munkatársaink között alig-alig látjuk azokat, a kiket legszívesebben látnánk, a kikre legjobban számítottunk s a kikre legnagyobb szükségünk van : nőnevelésünk ügyének országszerte buzgólkodó munkásait.