Nemzeti Nőnevelés 1901. 22. évf., 4. füzet (április)

Halász Ferencz osztálytanácsos úr nagy érdekű felolvasásával népnevelésünk egyik legfontosabb, legéletbevágóbb, de eddig teljesen elhanyagolt ágára hítta fel figyelmünket. E fontos kérdéssel a Mária Dorothea-Egyesület tanítónői szakosztálya ismételten foglalkozott; annál nagyobb örömmel töltheti el minden egyes tagját, hogy immár a legilletékesebb helyről is hangoztatják az ismétlő leányiskolák helyes mederbe terelendő és a gyakorlati életnek megfelelő szervezését. Az már nem szenved többé kétséget, hogy az ismétlő iskolákat múlhatatlanul fel kell állítani, csak az a kérdés, miképen volnának szervezendők, hogy a gyakorlati élet követelményeinek legjobban megfeleljenek? Erre a kérdésre vonatkozólag legyen szabad néhány szót koczkáztatnom, annak előrebocsátásával, hogy csupán a fővárosi leány-ismétlő-iskolákról óhajtok szólni. De mielőtt tulaj dónképeni tárgyamra rátérnék, szükséges, hogy a fővárosi elemi népiskolák jelenlegi tényleges állapotáról beszéljek. Egy pillantást vetve népiskoláinkra, lehetetlen, hogy a figyelmes szemlélő azonnal észre ne vegye csonka, bevégzetlen voltukat. A népiskola alsó foka, a 4 alsó osztály, tagadhatatlanul virágzó intézmény ; de legszebb fejlődése közepett megszakad a fonal és közbelép a polgári iskola és mint azt néhány év előtt Somogyi Géza znióváraljai igazg. tanára «Magyar Pedagógiában» közzétett érdekes czikkében oly találóan mondja: ((elhódítja a népiskolától az Y. és VI. osztályt, tehát azon részt, melyben a népiskolának alkalma és kötelessége volna megmutatni, hogy csakugyan ér valamit, gátolja abban, hogy elkezdett munkáját bevégezze, megköti kezét, lábát, aztán vádolják, hogy nem halad és nem tesz semmit.» Való igaz. Az V. és VI. osztály a polgári iskola közbelépése miatt, kizárólag a szegények iskolája és ennek következtében pária, melyet tanító és közönség egyaránt kerül. A ki csak módját ejtheti, boldog, boldogtalan, leányát a polgári vagy más középiskolába íratja, a népiskola két felsőbb osztályába küldeni egyszerűen restelli. Az V. osztálytól kezdve tehát megváltozik a népiskola jellege, auktoritását elveszti és csupán azok számára áll fenn, a kik máshonnan vagy gyenge bizonyítványuk, vagy szűk anyagi körülményeik miatt szorultak ki, a miből önként következik, hogy a népiskola két felsőbb osztályának színvonala alászáll és nem ütheti meg azt a mértéket, melyet a népiskola eme fokától méltán elvárhatnánk. És mindettől eltekintve, nagy psedagogiai hiba, hogy a nevelés eme alantas fokán megkezdődik már a gyermekek társadalmi szétválasztása és tenyészetnek indul a kaszt-rendszer e melegágyában a gőg, hiúság stb. Mindez már nagy baj; de még nagyobb baj ennél, hogy a főváros területén vannak iskolák, melyeknél ez az V., VI. osztály egyáltalában nem is létezik, mely körülmény épen kapóra jön az olyan szülőnek, a ki gyermeke iskoláztatásával amúgy sem gondol és örömest otthon tartja, csak legyen rá ürügy. Évről-évre tudok rá példát, mert sajnos, az iskola áldásait még eddig nem tudtuk népünkkel kellőképen megbecsültetni. De vigasztalásul tudok másfelől arra is példát, hogy sok szegény, de jó, szorgalmas tanuló csak azért nem folytatja a tanulást a IV. oszt. végzése után, mivel ott az iskolánál nincs magasabb osztályunk.