Nemzeti Nőnevelés 1901. 22. évf., 1. füzet (január)
Szerkesztő: Sebestyénné Stetina IlonaTovábbi szerzők: Halász Ferencz; Pataky Irma; Katonáné Thuránszky Irén; Sebestyénné Stetina Ilona; Vidéky Apollónia
Cím: Nemzeti Nőnevelés 1901. 22. évf., 1. füzet (január)
Alcím: Havi folyóirat leányiskolák tanítónői, tanítói és általában nőneveléssel foglalkozók számára
Megjelenési adatok: A VI. ker. Állami Tanítónőképzőintézet tanári testülete, Budapest, 1901.
A népnevelés fontossága felől itt, e díszes körben szólanom fölösleges; hiszen a Mária I)orothea-egye sülét egész fennállása alatt nemcsak a jó szív sugallatát követi, midőn a tanítónők között könnyeket szárít és gondokat oszlat; hanem ritka lelkesedéssel és igaz tudással állandóan napirenden tartja a nőnevelés minden tagozatát s a női társadalmi kérdés nagy problémáját. Ez utóbbi körből az egyesület a közelmúltban egy nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozott, azzal ugyanis, hogy mi módon kellene a leányok népoktatását a gyakorlati életre kihatóvá tenni ? Végesné-Bogya Irma lírnő azon szép és helyes elveket, a melyeket e kérdésről itt oly tanulságosan fejtegetett, Egerben, az ott megnyílt gazdasági ismétlő leányiskolában gyakorlatilag is megvalósította. A ministeri kiküldött, megvizsgálván e tanfolyamot, teljes elismeréssel és nagy dicsérettel nyilatkozott arról, a mit ott látott és tapasztalt. A M. D.-egjresület részéről a napokban egy küldöttség tisztelgett Wlassics Gyula közoktatási minister urnái, kérve őt, hogy a gazdasági ismétlő iskolát a leányok számára is, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően, országszerte szervezné. Ugyanezen küldöttség engem is megtisztelt azon kitüntető felhívással, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben nézeteimet itt az igen tisztelt egyesület körében mondanám el. Örömmel teszek most eleget ezen megtisztelő felhívásnak. Hosszas tanfelügyelői külszolgálatom alatt sokszor tapasztaltam, hogy a mi jó magyar népünk szép szóval könnyen rábírható, hogy iskolai czélokra áldozatot hozzon; de nem egyszer kellett hallanom az olyas megjegyzést, hogy hát a sok rábeszélésre megteszik a mit kívánok, de hát nem látják be az iskolázásnak valami kézen fekvő nagy hasznát; «ime szólt egy-egy idősebb községi képviselő — magam sem tudok Írni, olvasni, mégis úgy, a hogy, csak megélek.» Hiába beszéltem a népnevelés előnyeiről, az értelmes ember boldogulásáról; meghallgattak, de meg nem győztem őket. Egy alkalommal Heves vármegye e*yik virágzó községében, Verpeléten, végeztem iskolalátogatást; a hol volt tankerületem, egyik legképzettebb és legügybuzgóbb tanítóját találtam. A mindennapi iskolában tapasztalt siker kitűnő volt; kifejeztem kívánságomat, hogy délután az ismétlő tankötelesek előhaladása felől óhajtok meggyőződést szerezni. A községi előjáróság és az iskolaszék kíséretében megjelentem az iskolában s az en derek tanítómat az iskolai kertben, a teljes számban megjelent ismétlő tankötelesek körében foglalatoskodva találtam.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Nőnevelés, Leánynevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet