Nemzeti Nőnevelés 1900. 21. évf., 8. füzet (október)

A mikor a nők számára új meg új kereseti foglalkozásokat akarunk kijelölni, szándékosan el kell vonnunk figyelmünket a feminismusnak s a nőemanczipácziónak mostanában divatos áramlataitól, a melyeket semmiképen sem illet meg az a tisztesség, hogy a nők fontos és általános érdekeiért folytatott küzdelmek gyanánt becsüljük meg azokat. E törekvésekkel ellenkezve, a nők keresetképességének messze menő gazdasági és társadalmi kapcsolatait igen alaposan jelölte ki a «Nemzeti Nőnevelési* t. szerkesztője a f. évi szeptemberi számnak «Szocziálizmus és nőnevelés» czimű czikkében, a melyeknek gondolatai épen úgy, mint Végessnének és Geöcze Saroltának nézetei, exact módon a helyes gyakorlati útra akarják terelni a feminismusnak napjainkban eltévelyedett törekvéseit. Egyfelől az ellentét felvilágosítása, másfelől szerény nézeteim megerősítése czéljából legyen szabad tekintélyekre hivatkoznom. A «Huszadik Század» ez. társadalomtudományi szemle f. évi szeptemberi füzetében (228. 1.) D’ Haussonville grófnak a «Salaires et miséres des femmes» (A nők keresete és nyomora) ez. munkáját bírálva, elismeréssel idézi ennek tartalmából a következőket: <'A feministák mai mozgalma nem valósítja meg, sőt nem is érinti az igazi (ifeminismusii czéljait; női doktorokat, ügyvédeket, képviselőket stb. kíván és sürgeti a politikai és társadalmi egyenlőséget ott, hol annak hiányát csak a gazdag és boldog nők érezhetik ; mig milliókra megy az éhező, munkanélküli és nyomorban sinlődő nők száma, kik a létért való küzdelemben a női nem mesterségesen octroyált inferioritása okán nem tudják helyöket megállani. Az a feminismus, mely gazdasági téren követeli a reformokat s zászlójára nem a parlamenti tagságot, de az egyenlő kenyeret és munkát írta föl: az igazi feminismus, mely minden izében demokrata. A mai feministák merő aristokraták.