Nemzeti Nőnevelés 1884. 5. évf., 2. füzet (február)

Folyóiratunk múlt havi füzetében közöltük ama nagyfontosságú levelet, melyet Trefort miniszter úr a közgazdaság tanítása érdekében Berecz Antalhoz, a budapesti felső leányiskola igazgatójához intézett. Leánynevelésünknek egy, immár a közéletben is érezhetővé vált hiányosságát van hivatva orvosolni e levél, illetőleg a miniszter urnák abban kifejezést nyert intencziója. Nem fejtegetjük most, mennyi ingadozásnak s a tanítás erkölcsi sikerét veszélyeztető habozásnak fog ez véget vetni, mily gyakorlatias irányba tereli a tanítást, s mily messzeható felszólalást képez az életre nevelés elve mellett. De épen azért, mert — bár helyi vonatkozásokkal bír — ily általános érdekű e levél, foglalkozzunk tüzetesebben az eszmével, melyet képvisel s a teendőkkel, melyeket az iskolai életben elénk szab. «Nem viszik a leányok az iskolából az életbe—pedig erre nagy szükségük volna — az értelmet és érzéket az ország gazdasági állapota iránt, a mi minden egyes család gazdasági és finaneziális állapotával szoros összeköttetésben áll s minden egyes család 'jóléte s boldogsága egyik feltételét képezi.» Ezek azok a nagy fontosságú szavak, melyekkel a miniszter úr tanításunk eddigi hiányosságára rámutat s annak jövő irányát főbb vonásokban megjelöli. A leányokat is meg kell tehát jövőre a nemzetgazdaságtan elemeivel ismertetnünk s azon kell lennünk, hogy ók is elsajátítsák az érzéket és az értelmet az egyes családoknak s családok összességének a nemzetnek gazdasági élete iránt. S hogy ezt elérhessük, ahhoz nem szükséges a tantervet törvényhozásilag megváltoztatni s a nemzetgazdaságtan tanítását heti egy-két órával a tanítási tárgyak sorába felvéve a túlterheltetésről hangzó panaszokra újabb anyagot szolgáltatni: de annál inkább szükséges, hogy mi tanítók értsük meg és akarjuk teljes erővel megvalósítani a miniszter úr kívánságát, s bírjunk első sorban mi érzékkel és értelemmel az ország gazdasági állapota iránt. Lássuk be, hogy a leányoknak elkerülhetetlenül szükséges a gazdasági élet tényezőivel megismerkedni, már csak azért is, mert egyedül ez képesítheti őket arra, hogy családjuk helyzetét a nagy nemzetcsaládban felfogják, háztartásuk viszonyát a nemzet háztartásához megérthessék s házi körükben végzett munkájuknak a társadalmi élet szempontjából is értéket tulajdonítsanak. Ismerjük el, hogy a nemzetgazdaságtan tanítását nemcsak a leányok egyéni érdeke követeli, nemcsak szellemi látókörük fejlesztésének szüksége igazolja, hanem azon elvitázhatatlan igazság is, hogy a tudatosan, tervszerűleg, elvből mívelt jónak általánosabb értéke, az összeségre sokkal inkább kiható becse van az öntudatlannál, s a gazdasági élet törvényei szerint tudatosan vezetett magángazdaság nem képez disszonancziát a gazdaságok összeségében, a nemzetnek gazdaságában. Kétségtelen, hogy az élet több ismeretet követel ma a leányoktól is mint ezelőtt, mert nehezebbek a megélhetési viszonyok. Épen azért a megélhetés feltételeit, legkiválóbb eszközének a munkának értekét egyéni és általános szempontból már az iskolában megismerni a leányokra nézve annál is inkább szükséges, minél kevesebb alkalmat nyújt nekik erre, szükebb körű hivatásuknál fogva, az élet, s minél keservesebbek azok a tapasztalatok. melyek árán az élet az ismeretet némely esetben megadja.