Nemzeti Nőnevelés 1900. 21. évf., 6. füzet (junius)

A haladás szelleme érvényt szerzett az emberi méltóságnak, szabad szárnyalást adott a gondolatnak; de az emberi cselekvés elé mégis sokféle korlátot emelt, melyet önerejét s szabad akaratát érezve sem dönthet meg művelt ember. Ezek a korlátok a társadalmi szokások, melyek a társas élet fejlődése közben a haladással karöltve kelnek életre. A «művelt társasági) teremti azokat a bűvös szabályokat, melyek parancsára millió kar, millió emberi test mozogni kezd és ismétli a mozdulatokat mindaddig, míg azok emléke befészkeli magát az agyba, az emberi öntudatba, . . . uralmába veszi az észt, az akaratot, hogy aztán irányítsa a társadalmi ember minden cselekvését . . . Szóval a bűvös szabályok szavára millió ember ismétli a mozdulatokat addig, míg azok a szabályok társadalmi szokásokká jegeczesednek. Hogy hol van az a «művelt társasági) ? kik az ő tagjai? azt nem tudja senki sem. A kontinensen lakik-e, vagy a Riviérán? A Kárpátok erdős alján, vagy a Provencenak daltelt mezőin? Fejedelmi személyek alkotják-e, avagy főurak? Tudósok-e, avagy hétköznapi lelkek? Mind ismeretlen az emberek előtt. Pedig mindenki beszél róla, mindenki ismeri az ő szokásait. Létezett minden időben; az ősrégi társadalmak, a klasszikus népek felett épp úgy uralkodtak, mint a hogy most minden az új országban, minden városban, sőt faluhelyen is uralkodik. Szemtől-szembe még sem látta halandó ember. Olyan láthatatlan hatalom az, mely ott lebeg a társaság felett, mint a régi görögök felett az Olympus istenvilága. Olyan, mint a hétfejű sárkány, mely jéghegyek tetején, kristálypalotában lakik és tömérdek kincset rejteget a mesebeli emberek számára. A kincseket csak az láthatja, ki sikerrel megmászta a jéghegyek sikamlós útait és elleste a jelszót, melyre felpattan a kristálypalota kapuja. A «művelt társasági) is számtalan kincset, élvezetet rejteget; de kincsei csak azok előtt tárulnak fel, kik a társadalmi élet sikamlós útait sikerrel megjárták s megtanulták a jelszavakat: "a társadalmi szokásokat".