Nemzeti Nőnevelés 1916. 37. évf. 6. füzet (június)

Apponyi Albert gróf v. b. t. t., országgyűlési képviselő, volt közoktatásügyi miniszter f. é. május hó 29-én érte meg a jó Isten kegyelméből testi és lelki erejének teljében születésének 70-ik fordulóját. Nemzetünk, fajunk e kiválóságának szép ünnepén az állami Erzsébet-Nőiskola vezetősége és tanári testületei is mély tisztelettel, hódolattal üdvözölték őt! A Nemzeti Nőnevelés külön is kifejezte ez alkalomból lelkes üdvözletét, mély báláját az iránt a férfiú iránt, aki nemzeti nőnevelésünknek egyik legméltóbb, legerősebb, a nemzeti ideálokat szem elől soha nem tévesztő munkása. Folyóiratunkat is több alkalommal kitüntette nemes szellemének ily irányú megnyilatkozásával! Büszkén érezzük őt a magunkénak is! Feltekintünk reá és felküldjük fohászunkat a Mindenhatóhoz, a magyarok Istenéhez és kérve-kérjük, áldja meg öt boldog családi körében, nemes hitvesével, — aki teljesen a miénk, a magyaroké lett — és oly sok szép reményt igérő kedves gyermekeivel egyetemben! Áldja meg őt, mint a nemzet munkását, mint fajunk egyik rajongóját, nemünk, hazánk egyik leghűbb fiát! Adjon neki továbbra is nemes munkakedvet és soha el nem muló hitet a nemzet jövője iránt! Isten áldd meg...! | «Mert még neked virulnod kell, óh Hon! Felül időn és minden sorsokon !» Azzal a gonddal, gondolattal szemlélem a témát, amely előttem kidolgozásra vár, lesz-e erőm úgy szólani róla, hogy az igazságot megéreztessem mólyen tisztelt hallgatóimmal?? Az igazságot, amely ellenállhatatlanul magával ragadja a lelket és önkénytelenül is cselekvő formát ölt a mindennapi véges élet keretében! Kimondom, vágyom arra, hogy ne csak szavakat éljünk át, amikor ^Nemzetünk nőneveléséről beszélünk a háború tanulságaival kapcsolatban», hanem meggyőződést szerezzünk célokról és módozatokról, irányításokról és tételünk véghetetlen fontosságáról. Nem a nőkérdésről általában, hanem inkább a magyar előkérdésről, a mi ügyünkről óhajtok beszélni — ezt jó előre megmondom .— mert nem tehetek róla, ez közelebb áll hozzám, hozzánk és közelebb ma, mint bármikor. Közös ügye lett mindnyájunknak, nagy várakozással és nagyravágyással gondolunk rá, a jövő biztosítékának érezzük és szinte mindannyian segíteni szeretnénk abban, hogy a magyar nő olyan legyen, amilyen nőre hazánknak és nemzetünknek szüksége van és szüksége lesz! Össze is kell segíteni mindenkinek ! Nagyjaink, gondolkozóink szóljanak hozzánk ebben a kérdésben; határozottan kérjük őket erre, mert nem szabad most a nőket irányítás nélkül hagyni! Új kor van keletkezőben és hazánknak, nemzetünknek, fajunknak oly nagy szerep jutott ezekben a nagy nehéz időkben.