Nemzeti Nőnevelés 1903. 24. évf., 2-3. füzet (február-március)

Azt kellett volna e sorok élére írnunk: «a fizetés - azokat az előnyöket latolgatva, melyeket az új törvényjavaslat az állami tanítószemélyzetre nézve az egész vonalon át biztosít, önkénytelenül a köszönet érzésére buzdulunk, s ez az érzés újra és újra Wlassics nevét hozza ajakunkra. Lehet, hogy nem teljesedtek mindenkinek vérmes reményei; lehet, hogy némelyekre nézve a fizetésrendezés előnyei nem érvényesülnek azonnal, csak fokozatosan; sőt az is lehet, hogy némelyek, ha új helyzetüket az előttük járókéval mérik össze, elégedetlenségre érzik magukat feljogosítva: de az is kétségtelen, hogy mindenkinek javul a helyzete az előbbihez képest, hogy előmenetele mindenkinek biztosított s nem függ mint eddig az idősebbek kidőlésétől, nyugdíjazásától; és végre, hogy módot ad a javaslat a rendes előléptetésen kívül a kiválóságok jutalmazására is. Talán igazuk lehet azoknak, kik a különböző csoportosításokban némely csoportoknak mellőzését, némelyeknek módfölött való kiemelését helytelenítik; mi csak rendezés; mert erről ír és beszél ma mindenki. Ámde azt látjuk, hogy a javaslat az összességnek tisztességes megélhetését biztosítja s még az eddig oly keserves viszonyok között sínylődő néptanítók helyzetét is annyira kedvezővé teszi, mennyire csak pénzügyi viszonyaink ezt megengedik. Ha némely kiigazítások, pótlások és javítások kívánatosnak látszanak is (többek között némely fokozatban a tanítónők alsóbb csoportba osztásának megváltoztatása), bizonyos, hogy a tanítóság és tanárság-erkölcsi súlya emelkedett, anyagi helyzete javult s hogy a közoktatási kormány a tanítóvilág javát czélzó eme javaslatával mindazt megvalósította, a mi ez idő szerint módjában állott. Kétségtelenül nagy jelentőségű e javaslat a tanítóság jövőjét, anyagi jóllétét illetőleg. De jelentősége nem csupán az egyesek anyagi helyzetének biztosításában s ez által az egyesek munkaerejének a közoktatásügy javára való bővebb kamatozásában áll. A jobb javadalmazásit állásokra kétségtelenül jobb tehetségű, jobb késziiltségü egyének fognak jövőben pályázni, a tanítóság színvonala minden fokon emelkedni fog s ebből a nemzeti kultura javára kiszámíthatatlan haszon háramlik. Lelkesebb, műveltebb, tekintélyesebb tanítói személyzet kétségkívül eredményesebb, mélyebbreható munkát végezhet; s míg eddig igazán csak a hazafiúi lelkesedés adott erőt a hivatás terheinek elviselésére, jövőben ez a lelkesedés megkétszerezi a nemzeti műveltség emelésére fordított munka eredményeit.