Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 1-2. füzet (január-február)

Igen érdekes munkát bocsátott ki e tárgyról Marion Henrik, l>árisi tudós, és valóban egész uj világot vet ez által a nevelési kérdésre. Francziaországnak az az előnye, hogy ezelőtt harmincz évvel, mikor még ugyancsak kezdetleges állapotban volt a nevelési tudomány elmélete, erre nézve semmi irodalma sem létezett; csak pár év óta kezdenek e fontos tárgyról munkákat írni, midőn a fogalmak tisztultak. így nincs meg nálok az az iszonyéi könyvhalmaz, mely a németeket e téren megbénítja, mivelhogy követelik, miszerint az, ki nevelési ügygyel foglalkozik, ezt az egész meddő irodalmat ismerje, mely főleg üres szavakból áll, miket egyik szerző átvett a másiktól, s különféle alakban tünteti elő, a mi tulajdonkép se több világosságot nem áraszt a kérdésre, se az ügyet előbbre nem viszi. Nincs veszedelmesebb, mint a bonyolódott elméletekben eltévedni, s már csak ezért is óvakodnunk kellene túlterjeszkedni vágyó hatalmas szomszédainktól. Marion Henrik müve igen terjedelmes és tudományos, nincs szándékunk azt ismertetni, erre avatottabb toll volna szükséges; csupán azon általános benyomásról kívánunk szólani, melyet a mű az olvasó lelkében hagy, s azon következtetésekről, miket a neveléssel foglalkozó egyének abból azonnal vonhatnának. Mert valóban nincs is hathatósabb tényező az egyed erkölcsiségére nézve, mint az emberi szolidaritás, mely mindenki szabad akaratát függővé teszi kisebb-nagyobb mértékben testi és lelki tulajdonaitól, melyeket szülőitől vagy őseitől örökölt; a szokásoktól, melyeket akarva nem akarva, önmaga fölvett; azon kör erkölcsi és szellemi befolyásától, melyben mozog; a tanítási rendszer, törvények, előítéletek, tudomány és művészet fejlődésétől s a közvéleménytől, melyek korát jellemzik. Ha erről kellően meg lennénk győződve, minden intézményeink, az összes hatalom, mi egy nemzet kezében van, oda kellene hogy hasson, miszerint minden egyes ember tökéletesíthetése a legnagyobb mértékben elő legyen segítve, s ez lenne az egyedüli czél. Ha az egyed erkölcsiségének különböző hatóit, melyek egymás közt szoros szolidaritást képeznek, külön-külön vizsgáljuk, oda értve a szabad akaratot is, mely bármily kis mértékben létezik, tökéletesen még sem hiányzik senkiben: át kell látnunk, hogy ezek képezik az erkölcsi világ törvényeit. A szolidaritás játsza itt a főszerepet. Ez uralja az egyedet, a társadalmat, az egész emberi nemet. Ezt tanulmányozva, a tökéletesedés föltételeit tanulmányozzuk, s azon okokról szerzünk magunknak fölvilágosítást, melyek az egyéni és társadalmi erkölcsiséget fölebb emelik vagy lealacsonyítják, az ép vagy romlott lelkeket szülik. Ezen szolidaritás kétféle : egyéni vagy társadalmi, a mint hogy inkább az egyed belső világából, vagy külső hatások befolyásából keletkezik.