Nemzeti Nőnevelés 1906. 27. évf., 6. füzet (junius)

Az etikai kultúra törekvései s a feminizmus kilengései közt sok gondolat cikkázik bennünk s a nem-kész világnak lázas hangulata szállja meg a lelket; a haladás reményei illúziókkal, a logika clairvoyance-szal, a szenvedélyek vádakkal váltakoznak ; idealizmus, realizmus, materializmus, romanticizmus kavarog egy üstben. Új intézményeket sürgetnek, új nemzedéket, új társadalmat akarnak nevelni, melyben elváltozik hivatás s életpálya s azzal együtt psziché, fizis, fiziológia és pszichológia ; remélik, hogy új alapokra fektetik majd az etikai s a szociális világot s ezzel tán meg is teremtik azt a otertium genus»-t, mely nem férfi, nem nő a mai értelemben, hanem valami más s különb is ezeknél. Ezt akarom én is, a «különb-embert» akarom s keresem; embert, ki ne büszkélkedjék, hogy férfi s ki ne panaszkodjék, hogy asszony; akarom s keresem azt a fölényes s fölséges embert. kinek típusát férfiban, asszonyban egyaránt ki lehet alakítani. De nem vagyok romantikus, hanem realista; mikor e típust keresem, nem térek vissza a múltba, az elvesztett paradicsom útjaira, s nem úszom a jövőnek rózsafelhőin Utópia felé. Tudom, hogy ezt a fölényes a fölséges embert itt és most kell megteremtenem, hogy ennek a legreálisabb idealizmusnak teremtő szelleme rendelkezésemre áll s jelenben, nem pedig a rózsás jövőben, alakíthatom ki a különb-embert világnézetben, erkölcsben, jellemben.