Nemzeti Nőnevelés 1883. 4. évf., 9. füzet (november)

A történet a jelen tanítója; megtanít arra mit kerüljünk és mihez ragaszkodjunk ; a régiek hibáira ós előítéleteire figyelmesé tesz és haladásra buzdít. Vessünk csak egy pillantást az emberiség történetére, intézzünk e tárgyban is kérdést hozzá. Kérdezzük, hogy miért alkalmaztak a szülök a régi időben botot, korbácsot és más kemény testi büntetéseket gyermekeik nevelésénél? Azt találjuk, hogy ez nem a bölcseségnek, hanem a durvább, vadabb erkölcsnek kifolyása volt. Akkor még nem tudták a gyermekeket szép nemes példa, nyájas, szeretetteljes szoktatás és érdekes oktatás által nevelni. Nem tudták a kellő tekintélyt szellemi felsőbbség által kivívni, azért testi felsőbbségüket, fizikai erejüket éreztették a gyermekekkel. De épen ezért a gyermekek engedetlenség és ellenszegülés által atyjuk haragját csak fokozták, s ez ingerült állapotában mind erősebb-erősebb testi büntetéshez nyúlt. Néhány vad népnél a gyermekeket ma is iitik-verik, perzselik ós szurkálják, hogy a fájdalom iránt érzéketlenekké váljanak. Az indusok közül sokan örülnek, ha a gyermek anyját megveri. A tunguzoknál az apa és fiú gyakran párbajt vív, mely nem ritkán a két fél közül egyiknek halálával végződik. Elijesztő példák, de mindenikből az látszik, hogy durvaság, harag, boszuvágy voltak a testi büntetés alkalmazásánál az első okok és nem a pedagógiai belátás. A későbbi korszakokban a családi nevelés és az iskolai fegyelem mindinkább az uralkodó vallásos befolyástól, az állami intézményektől és a szokástól függ. így a középkorban, a tűz- és vízpróbákkal való rettenetes kínzások idejében, az iskolai fegyelmezés is igen kemény volt. Az iskolai fegyelem ezen időből való képét az 1540-ben megjelent és «Sieben böse Geister, welche beute die Dorfschulmeister regieren« czimü röpirat következő szavakkal adja: Ha az iskolamester a hóhér tisztét végezi, azt a szegény gyermeknek türelemmel kell viselni. A gyermeknek le kell feküdnie és a tanító a következő mondatokkal kiséri a botütéseket: «Nominativ Leg dich! / Genitiv Streck dich ! / Dativ Uber die Bank ! / Accusativ Mach's nicht laug ! / Vocativ Es thut mir weh ! /Ablativ Thu's nicht m eh !» Kínozták a gyermekeket különféle testi büntetésekkel azon hitben, hogy ez által a gyermeket javítják. Haberle németországi tanító a 18. században írt önéletrajzában maga beszéli el, hogy 50 évi tanítói működése alatt 20000 arczcsapást, 911427 botütést, 124010 vessző-, 20938 vonalzó-ütleget, 7965 pofozást, 1158800 fejbe-ütést, egy szóval 2,223140 ütleget osztott ki. E században végre az állami, a katonai fegyelem mindig szelídebb lett és a szelídebb erkölcsök nagy befolyást gyakoroltak az iskolai fegyelemre. Szelídebb lett ez is. Mái- 50 évvel ezelőtt Varga János tanár, az 1837-ben megjelent, a magyar tudós társaság által a Marczibányi Lajos-féle jutalommal koszorúzott és «Vezérkönyv az elemi nevelés- és tanításra« czímü pályamunkában a testi büntetés alkalmazásáról a következőképen nyilatkozik. «Általánosan: maradianak el azon büntetések, melyek az egészségnek csak legkevésbe is ártanának ; annyival inkább a pofon- s agyba-verés, hajtépős stb. embertelen, rontó-eszközök ; még vesszővel is csak utolsó esetben, egész önmérséklettel — két, legfeljebb három ütéssel, kell élni : itt is csak az erkölcstelenségek orvoslásában, soha nem tanulási fogyatkozásért ; mert a kit a józan...