Nemzeti Nőnevelés 1882. 3. évf., 1. füzet (január)

Bármennyi történt is tizennégy év — vagyis alkotmányos életünk új korszakának kezdete — óta hazánkban a népnevelés és átalában a közoktatás terén — s hogy sok történt és a haladás bámulatba ejtő, azt ma már az elfogultság sem képes s a rosszakarat sem meri tagadni —, habozás nélkül kimondhatjuk, hogy a közoktatás széles mezejének egy pontján sem történt több s a haladás nem szembeötlöbb, mint a nők oktatása s a nöképzés terén. Összes közoktatás-ügyünk lendületét bámuló örömmel szemléljük, mert nincs annak egyetlen ága sem, mely — ily, aránylag rövid idő alatt, hallatlan haladást ne mutathatna fel. A legfőbb, vagy egyetemi tudományos oktatás haladását egy egészen új tudomány-egyetemnek, a kolozsvárinak létrejötte, egy azelőtt a középiskolákénál alig magasabb színvonalon álló intézetnek az 1856 óta műegyetemi rangra emelt József-ipartanodá-nak folytonos fejlődése s mindenek fölött első tanintézetünknek, a budapesti tudomány egyetemnek óriási emelkedése jelzi. Ez intézet, mely Mária Terézia alatti ujjáalkotásának másfél év előtt ülte meg századik évfordulóját, az utóbbi tíz év alatt többet gyarapodott, mint azelőtt egy század alatt. A középoktatás terén az ó-kori tudós műveltség alapján álló gimnáziumok mellett, a modern nyelvek s mennyiség- és természettudományok alapjára fektetett másik középiskola, a reáliskolák, átalában véve új intézmény, nálunk tulajdonkép csak ez utóbbi másfél évtized alatt honosúltak meg s ha vn-ágzásuk, rohamos megindulásukhoz képest — itt bővebben nem érintendő okokból — a legutóbbi években megcsappant is: létezésük s fokozatos fejlődésük, hatosztályuakból nyolczosztályuakká s valódi tudósiskolákká, szintén egyik adatául szolgál haladásunknak. Még tel-jesb mértékben mondhatók újnak s haladásunk számláján tiszta nyereménynek, a középfokú szakiskolák: a mintarajziskola, a kassai gépésziskola, a budapesti középipariskola, a különböző gazdasági tanintézetek, kereskedelmi iskolák, s átalában mindazon intézeteink alapítása s gyors fejlődésnek és virágzásnak indulása, melyek hivatva vannak hazánkban, kevéssé gyakorlati fajunknak, elhanyagolt anyagi érdekeinknek szolgálni s ifjúságunk egy részét oly szakpályákra terelni s azokon alaposan képezni, a melyekre eddig — a míveltebb osztályok fiai egyátalán nem léptek, az e pályákra lépők pedig tudományos alapokra fektetett igazi szakképzést nem nyerhettek.