Nemzeti Nőnevelés 1887. 8. évf., 5. füzet (május)

A Folnesics-féle leánynevelő intézet értesítője 1815-ben jelent meg Budán az «Egyetemi könyvnyomdában» ; czíme a következő: « Winke für weibliche Erziehungs-Anstalten meines Vaterlandes». A két ívre terjedő értesítőnek első része azon elveket ismerteti, melyeket szerző saját leánynevelő intézetében követett; a második rész elősorolja azon ismereteket és ügyességeket a tanmenetnek és tanmódnak megjelölése mellett, a melyek a növendékekkel közöltettek; a harmadik részben közöltetik azon leánykák névsora, a kik az intézetben nevelkedtek; a negyedili rész három növendéknek pedagógiai jellemzését nyújtja nevek nélkül, az ötödik rész egy, a tanító és a szülő között előfordult párbeszédet mutat be; az utolsó lapokon pedig Folnesics egy pár sorban elbúcsúzik tanítványaitól és az intézet iránt érdeklődő közönségtől. Már maga az intézet értesítőjének ezen tartalomjegyzéke is bizonyságot tesz a felöl, miszerint Folnesics nem tartozhatott a közönséges mértékkel mérendő szakférfiak közé — de teljesen csak akkor győződünk meg Folnesics kiváló szakképzettségéről, ha a füzetkének tartalmát tüzetesebb vizsgálatunk tárgyává teszszük. Úgy hiszem, hogy nem mívelek egészen fölösleges dolgot, ha a «nőnevelés» mai munkásaival egy kissé részletesebben is megismertetem azon nevelési nézeteket és eljárásokat, melyeket Folnesics századunk elején hirdetett és alkalmazott; mert azt vélem, hogy a nevelés elméletének tisztázására előmozdítólag hathat a múltnak ismerete is. Folnesics «Értesítőjében» kimondja, hogy a nőnevelés feladatát csak úgy véli megoldhatónak, ha a leányiskolákban a fősúlyt az alapos nyelvoktatásra és a vallásos érzületnek kellő kifejtésére fektetjük. Szerinte értelmes és jő erkölcsű nöket csak ezen említett úton-módon nevelhet az iskola. Ezért ő az iskolában közlendő ismeretek nagyobb részét csak úgy tekinti, mint eszközöket, a melyek által a növendékekben az értelem, a gondolkozási képesség és az ezzel kapcsolatos értelmes beszéd ós fogalmazásbeli ügyesség fejlesztendő. A földrajzi, történeti, természetrajzi ismeretek, tudományok tehát nem annyira azért taní-tandók, hogy a leánykák azokban bizonyos jártasságot szerezzenek, hanem inkább azért, hogy általuk, mint felhasználható ismeret-anyagokon, a növendék leánykában fölébresztessék ós lehetőleg kifejtessék a szemlélődő, megfigyelő, kutató, képzetalkotó, összehasonlító és ítélő értelem. Az egyes ismeret-ágak ne tekintessenek tehát önczéllal biró tantárgyak gyanánt a lányiskolákban; legyen a fő-czéljuk az, hogy az egyes részletek elsajátítása közben a növendékek arra képesítessenek, hogy másoknak értelmesen kifejezett gondolatait fel tudják fogni és magukban is fejlődjék a gondolkozási hajlam mellett az az ügyesség, a mely a gondolatoknak élőszóval avagy írásbelileg való helyes kifejezésében nyilvánul. A gyakorlati életben csak kevés nő érvényesítheti az iskolai tudományok nagyobb részét; de gondolkozás-, beszéd- és fogalmazásbeli ügyességre mindegyiknek szüksége lesz az élet rögös útain.