Nemzeti Nőnevelés 1903. 24. évf., 4. füzet (április)

Ma még csak egy rajongó lelkületű matróna szép eszméje de lehet, hogy nagyon rövid időn belül válóság, mely dicsőségére szolgál a mai női nemzedéknek, mely az eszmét megérteni, Veres Pálné érdemeit méltányolni tudta, s lelkesülni és áldozni volt képes azért, hogy elismerését és háláját a nőnevelés legideálisabb czéljaiért küzdő asszony emléke iránt leróhassa. A nőnevélésnek voltak a közelmúltban is kimagasló egyéniségei, különösen azok között, kik hivatásszerűen vállalkoztak nemes föladatuk teljesítésére: de nem volt soha a ki önzetlenebbül, nagyobb lelkesedéssel és nagyobb eredménynyel fáradozott volna e téren, mint Veresné. Oly korban, midőn a nők nevelését és a nők keresetképességét érintő kérdések iránt úgyszólván senki sem érdeklődött, a közöny sorvasztó szelével küzdve, lankadatlanul lobogtatá szövétnekét, míg az egész hazában figyelmet ébresztenie, míg a nők nagy részét öntudatra keltenie, és nemük fölemelése érdekében munkára birnia sikerült. Az «Országos Nőképző-Egylet» fényes palotája s méltán nagyhírű intézete messze korokra szóló szép emléke az ő lángoló lelkesedésének, mely ezer meg ezer lélekben fakasztott áldozatkészséget s a közadakozás fölhasználásával és kiváló nők odaadó tevékenységével társadalmi úton hozott létre olyan nőnevelő intézetet, melynek csupán a társadalmi tevékenységéről joggal híres Angliában találjuk párját. De nem ebben van legfőbb érdeme hanem abban az erős, nemes buzdításban, melyet kortársaira — a legkiválóbb államférfiakra és a legegyszerűbb munkás asszonyokra egyaránt — egy egész emberöltőn keresztül gyakorolt, s melynek nemzeti nőnevelésünk mai kialakulását első sorban köszönnünk lehet. Ezt a semmiféle asszonyi tevékenységgel össze nem hasonlítható lelkesült és hatásos munkát, melyet Veres Pálné magánéletében, társadalmi érintkezéseiben, levelezéseiben, egyesületi működéseiben — beszédeiben és hírlapi közleményeiben— kifejtett, a «Veres Pálné» könyvéből ismerhetik meg azok, kik annak szemtanúi nem lehettek. E könyvet, mely Veres Pálné életét és működését tünteti föl, hálás tisztelete jeléül az Orsz. Nőképző-Egyesület adta ki. És ime a Veresné szelleme a holt betűkön keresztül is hat a szivekre, életre kél. Azok a lelkes asszonyok, id. Lovassy Ferenczné, Patay Gyuláné, Hentaller Elma és mások, kik e könyv ismertetésére vállalkoztak, mindazzal a lelkesült föl -kiáltással végzik szavaikat: «emeljünk szobrot Veresné emlékének». Id. Lovassy Ferenczné nem maradt a puszta felkiáltásnál; mozgalmat indított meg, a Veres Pálnénak emelendő szobor tárgyában,* első sorban az «Orsz. Nőképző-Egylet» választmányi ülésén tette meg idevonatkozó indítványát, melyet egyhangúlag elfogadtak s a megvalósítás módozatainak megállapítását az elnökségre bizták. Időközben a magyar tanítónők tekintélyes «Mária Dorothea» egyesülete csatlakozni óhajtván a megindítandó mozgalomhoz, márcziusi választmányi üléséből kifolyó határozatában arra kérte Lovassynét, hogy létesítsen az egyesületektől független külön bizottságot, mely a szobor felállításának munkáját vállalja magára. A bizottságba a M. D. E. részéről azonnal jelölt ki az ülés néhány tagot.