Nemzeti Nőnevelés 1914. 35. évf. 3. füzet (március)

Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter 1914. évi 4000-ik rendeletével kiadta a polgári leányiskolák 1908-ban 40,483. szám alatt megjelent új tantervéhez az «Utasításokat». Hogy polgári leányiskoláink egységes és tervszerű fejlesztésében mit érhet az «Utasítások» megjelenése, azt olvasóink előtt — kiknek nagy része várva-várta és velünk együtt örömmel üdvözli a nagy művet — bővebben fejtegetnünk nem szükséges. Kiemeljük mégis, hogy az a hat esztendő, mely a tanterv kibocsátásától az utasítások megjelenéséig eltelt, gazdagon kamatozott a polgári leányiskolák javára. Az a reformmozgalom, mely a polgári leányiskolák továbbfejlesztésén ós a tantervnek ehhez képest való új átalakításán az utolsó hat év alatt dolgozott, ha közeljövőben célját érné és az új tanterv újabb módosítását eszközölné is ki: az «Utasítások)) értékét nem csökkenthetné. Azok a pedagógiai és módszertani elvek, melyeket Fináczy Ernő tudós hadserege, a gyakorlati szakemberek (férfiak és nők) közremunkálásával az «Utasításokba» lefektetett, nem muló értékűek, hanem a polgári leányiskolái tárgyak tanításánál minden időben felhasználhatók. A kezdő tanítók el sem lehetnek nélküle s a polgári tanítónőképzők pedagógia-tanárai jól teszik, ha egyenesen ebből az ábécéből fogják tanítványaikat a polgári leányiskolákban való tanításra előkészíteni. Jankovich Béla közoktatásügyi miniszterünk, ki az iskolák belső fejlesztését kormányzatának alapelvéül tűzte ki, bizonyára örömmel bocsátotta útra az «Utasítást» és az életbeléptető nevezetes 4000-ik rendeletét s méltán várja annak a polgári leányiskolákra való üdvös hatását. Az Utasítások általános részét, a Bevezetést közöljük, mert ez a polgári leányiskolák nevelési és módszertani elveinek kitűnő, rövidre fogott, és rendkívül tanulságos foglalatja: «1. Habár a polgári leányiskola tanulóinak legnagyobb részét egyenesen az életbe bocsátja ki, s ezért tekintettel kell lennie a gyakorlatiasságnak ebből eredő követelményeire; mégis az általános műveltséget adó iskolák közé tartozik, mert elsősorban tanítványainak lelkét akarja művelni, értelmüket fejleszteni, érzésüket finomítani, erkölcsi életüket helyes irányba vezetni, hogy a magyar nemzeti műveltség részeseivé avassa őket. Ez sehol sem fontosabb, mint a polgári leányiskolában, melynek növendékei hivatva vannak ezt a műveltséget majdan családjuk körében megóvni és terjeszteni. Abban a szellemben, melyben ők nevelkedtek, fogják gyermekeiket nevelni. A magasabb fokú általános művelő iskoláktól abban különbözik a polgári leányiskola, hogy a tanítás körét megszorítja és ebben a körben viszonylag befejezett egészet ad növendékeinek ; hogy a tanítás anyagát tanítványainak életkörülményeire és leendő hivatására való tekintettel választja meg és a tanítottak gyakorlati alkalmazására is kellő gondot fordít. De ezek a szempontok nem ellenkeznek az iskola általánosan művelő feladatával. A lelket műveljük, ha erőit, hajlamait és szükségleteit harmóniába hozzuk egymással és a reá várakozó élet feltételeivel. De akkor nagyon is hozzátartozik a női lélek műveltségéhez, ha a család számára neveljük, melyben egész természetével, vágyaival és adományaival gyökerezik. A polgári leányiskola ideálja: a művelt, magyar, polgári háziasszony. Hogy azonban ez a műveltség egyszersmind az esetleges tovább- és szakképzésnek is alkalmas alapul szolgál, melyet az iskola gyakorlati vonásai épenséggel nem gyöngítenek, nem szorul bizonyításra.