Nemzeti Nőnevelés 1884. 5. évf., 3. füzet (márczius)

Sokat emlegetik az életben és vitatják az irodalomban a nők hivatását, munkakörét, foglalkozását, hogy ne szóljak a nők emanczipácziójáról, az általános szavazati jogról stb. Vajmi ritkán említik azonban meg ily alkalmakkor a közgazdasági viszonyokat, melyek a nőket is nemcsak érintik, de érdekelhetik is, melyek között szerepék is jut s a melyeket ennélfogva legalább nagyjából nőinknek is ismerniük kellene. Hogy hölgyeinknek a közgazdasági viszonyok e nemismerését így egész általánosságban mertem oda állítani, azt ne méltóztassék kicsinylésnek, még kevésbbé sértésnek tekinteni; hiszen tényleg nincs a nők kiképzésére szolgáló olyan intézetünk, a melyben a nemzetgazdaságtannal megismerkedhetnének s így a magyar nőktől a nemzetgazdaságtani ismeretekből többet mint a mennyit az élet nyújt, sem követelni, sem várni nem is lehetett. Trefort Ágoston, vall, és közokt. miniszter úr a nemzetgazdasági ismeretek terjesztése érdekében felszólította Keleti Károly, miniszteri tanácsos urat, az orsz. statisztikai hivatal főnökét, hogy írjon a felsőbb nőnevelés! intézetek s általában a nők számára egy nemzetgazdaságtani katekizmust. Kitűnő tollú tudósunk azonban, a ki nemzetgazdasági irodalmunk egyik büszkesége, nagy elfoglaltsága miatt ez irányban nem felelhetvén meg a miniszter úr felszólításának, csupán csak a nemzetgazdaságtan alaptételeinek egykét felolvasás keretébe illeszthető egybefoglalására vállalkozott. Ezeket az ép oly élvezetes mint tanúlságos felolvasásokat e hó 12-én és 14-én nagyszámú nőhallgatóság előtt az áll. felsőbb leányiskola helyiségében meg is tartotta. Az ő kiváló szívessége, melyet nem mulaszthatunk el e helyen is megköszönni, abba a szerencsés helyzetbe juttatott, hogy a rendelkezésünkre bocsájtott kézirat alapján — bárcsak kivonatosan, de lehető hűséggel — t. olvasóinkkal is megismertethetjük a felolvasásokban fejtegetett tételeket. Szerk. Ámde a nemzetgazdaságtan — habár tételeit az életből s a társadalmi tevékenységből merítette és az ezekből levont következtetésekből állította föl — ma már széles alapon nyugvó tudomány, a mely attól a ki meg akar vele ismerkedni, tanúlmányt követel s nem éri be az élet szétszórtan előforduló tapasztalatainak egybevetésével. Kissé félve szólok rendszerről, tanokról, szabályokról és törvényekről, mert ha valamely felolvasónak egy-két előadásban kell egy egész nagy tudományt ismertetnie, könnyen a «szárazó és «unalmasa epithetonnal tisztelhetik meg hallgatói. Úgyde viszont müveit és eléggé iskolázott elmékkel van dolgom és hölgyeknek szólva nem bírok megfeledkezni egy igen eszes nőtől hallott megjegyzésről. «Tiszteljük meg — monda — a nőket azzal, hogy ne akarjunk hozzájuk mindig külön nyelven és hangon szólni és soha sem leszünk unalmasak még a legkomolyabb tárgy ismertetésénei sem.» íme, honnan merítem bátorságomat, hogy azonnal a dolgok kellő közepébe nyúljak, elmondva önöknek, tisztelt hallgatóim, hogy a közgazdaságot mint tudományt három főrészre szokták osztani: Az első: a közgazdaságtan a tudományos kutatás és részben okoskodás vagy oknyomozás segélyével megállapított, de az életből és tapasztalásból merített ama törvényeket ismerteti, melyek szerint a gazálkodás egy egész nemzeten belől foly; vagyis azt tanítja, hogy az élet szükségleteinek fedezésére és igényeinek kielégítésere szolgáló anyagi javak mikép tenneltctnek, mikép osztatnak szét a társadalomban, s mikép használtatnak fel, vagy fogyasztatnak el, hogy a fent kijelölt czéloknak megfeleljenek.