Nemzeti Nőnevelés 1911. 32. évf., 1. füzet (január)

«Annyi szép és nemes, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve» Így szól Széchényi «Honnunk szebblelkű asszonyaihoz» a Hitel előszavában, müve ajánlásával is jelezni akarván, hogy az asszonyoknak a nemzet boldogulására, haladására való hatását mindenek fölött becsüli. És Széchenyi előtt és Széchenyi után nem ismerték-e el legjobbjaink mindenkor, hogy nemzetünk erkölcsi emelkedése vagy hanyatlása asszonyaink jellembeli tulajdonságain sarkallik ? Yalóban fölösleges dolgot művelne bárki, aki még ma is bizonyítani akarná, hogy az asz-szonyok helyes irányú nevelése egyet jelent a nemzet nevelésével. Nekünk sem szándékunk nyitott ajtókon zörgetni ; hiszen ma, mikor az állam a leányok nevelése érdekében is óriási áldozatokat hoz, mikor a lehetőség csaknem teljes mértékben meg van arra, hogy a tehetséggel megáldott asszonyok tudományban és művészetekben épen olyan képzettséget szerezzenek maguknak, mint a férfiak; mikor mind több és több asszony tölt be férfiaktól is megirigyelhető állásokat ; mikor a törvény és társadalom inkább segítik, mint hátráltatják az asszonyoknak a szellemi munka terén való haladását : hálátlanság volna panaszkodni. Ha javítani, kiegészíteni, alkotni és tökéletesíteni valónk akad is» még bőven nőnevelésünknek hirtelen és nagyot fejlődött szervezetén : minket asszonyokat inkább a köszönet szava illet meg, mint a panaszé. Hiszen, aki a negyven év előtti állapotokat csak hozzávetőleg is maga elé tudja képzelni, az örömmel ismeri el, hogy évszázadok mulasztásait pótoltuk, hogy a művelt nyugatot nőnevelésünk egységes és teljes kiépítésével nem csak utolértük, hanem bizonyos pontokon talán még el is hagytuk. Kétségtelenül igaz, hogy haladásunk, emelkedésünk mint minden téren, úgy a nőnevelés terén is rendkivüli volt az utolsó félszázad alatt. Azonban, ha a nőnevelés fejlesztésére fordított állami és társadalmi munka eredményét kutatjuk, ha azt nézzük, hogy a mívelődés mennyire hatotta át a népesség minden rétegét, ha azt nézzük, hogy a nép asszonyainak nagy része hogyan él, hogyan vezeti háztartását, hogyan neveli gyermekeit, szóval hogyan tölti be női hivatását : úgy kétségtelenül megdöbbenünk és elfogódunk. A népszámlálás adataira hivatkozunk. A népszámlálás mai adatai kétségtelenül kedvezőbb, mondjuk, ismét kedvezőbb képét fogják adni kultúránk fejlődésének, mint a 10 év előttiek. De míg ezeket teljes egészükben nem láthatjuk, addig azt, hogy a megdöbbenésre és elfogódásra a fentebbi értelemben valóban okunk van, számszerűleg csak a régebbi adatokkal bizonyíthatjuk. Nem kell azonban a tíz év előtti adatokat elővennünk. Előttünk van a közoktatásügy 1908. évi állapotáról az országgyűlés elé terjesztett hivatalos jelentés ; hozzánk közelebb álló, elég szomorú tanúsággal szolgál nekünk az is, jelezve, hogy a felnőtt analfabéta lakosok száma Magyarországon még mindig hatodfél millióra rúg.