Nemzeti Nőnevelés 1896. 17. évf., 8-9. füzet (október-november)

Minél inkább közeledünk a század végéhez, annál aggasztóbb jelei mutatkoznak az erkölcsi sülyedésnek. Az «eszményekért való küzdelem» sokaknak csak ezégérül szolgál. Sőt annyira jutottunk már, hogy sokan önző életfilozófiájukat egy közszájon forgó frázissal szeretik támogatni, t. i. a «létért való küzdelem» elméletével. A mindennapi kenyérért hitvány praktikákkal való küzdelmet, az embertársak megcsalását és megrövidítését, legújabban avval igyekeznek igazolni: «hogy a természettudományok bizonysága szerint ennek így kell lenni; mivel a létért való küzdelem olyan törvény, mely az egész szerves természetben uralkodik, ennélfogva ennek a törvénynek az emberi társadalomban is érvényesülnie kell. Az ilyen frázisok mutatják, hogy minő kevesen hatoltak be a természettudományok legbensőbb szentélyeibe; mert a ki oda be bir hatolni, az okvetetlenül a legnemesebb idealizmus apostolává fölavatva kerül ki onnan, ha egyáltalában van benne valami igazán emberi. Az oktatásügy munkásai hivatvák első sorban arra, hogy a nagy közönségnek, még pedig nem is csak a legalsó néposztályoknak, megmutassák ama közkeletű hazugságok ürességét és tudomásukra hozzák, hogy mit tanít az igazi természettudomány. Semmiképen sem könnyű dolog, a helyes nézőpontot egyetlen egy czikk keretében egészen tisztán megvilágítani, mind a mellett megpróbáljuk, mert a rosszúl értelmezett természettudomány rosszabb, mint a semminemű tudomány; és éppen most a helytelen értelmezések kőkorszakát éljük. Ha valamely területet, melyet állatok vágj7 növények, vagy (a mi leggyakoribb eset) állatok és növények vegyesen népesítik be, alaposan megfigyel valaki, viszgálatának eredményei arra a meg-gvőződésre fogják vezetni,g hogy a különféle ottani szervezetek közt vannak olyanok, a melyek egymásnak ellenségei, vannak olyanok, melyek egymásnak mintegy barát) ai és végre vannak olyanok is, a melyek egymásra nézve közömbösek, mert érdekeik egymással ellentétben nincsenek. Tegyünk föl néhány példát.