Nemzeti Nőnevelés 1902. 23. évf., 10. füzet (december)

A «szülöi értekezletek» nálunk alig egy-két éves múlttal dicsekvő intézmény. Németországból importáltuk, s nálunk is, mint ott a szükségérzet hívta életre. A tanárok s a szülők egyaránt érezték, hogy a gyermekek érdekében kifejtett munkásságuk sikerre csak úgy vezethet, ha egymást támogatva, egymást kiegészítve, egymást megértve dolgoznak, s a nevelés eredményeért a felelősséget is közösen viselik. Ennek a szükségérzetnek a magyar sajtóban először dr. Waldapfel János gyakorló főgimnáziumi tanár adott kifejezést, az intézet 1900-ik évi értesítőjében közlött értekezésével. Azonban a gyakorlati megvalósításra a legerősebb ösztönzést az a nagyfontosságú rendelet adta meg, melyet közoktatásunk vezére, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter intézett e tárgyban dr. Badics Ferenczhez, a gyakorló főgimnázium igazgatójához, e rendeletével is bizonyságát adva annak, hogy éles tekintetét a nevelésügy javára szolgáló semmiféle mozgalom vagy eszme sem kerüli ki. Az 1901 febr. 11-én 11,428. sz. alatt kelt fontos rendelet egész terjedelmében a következőleg szól: Habár az iskola és a család lehető gyakori érintkezésének fontos követelménye fennálló iskolai rendünk több intézkedésében kifejezésre jut, sajnálattal kell mégis tapasztalniok a tanári karoknak, hogy a szülök csak ritka esetekben érdeklődnek kellőképen gyermekeik erkölcsi és tanulmányi előhaladása iránt. A tanári karok nevelő munkássága csakis a család együttérző és támogató közreműködésével arathat sikert, s viszont a családi nevelés az iskola példaadó és irányító hatására szorul. Csupán e kettőnek teljes összehangzása és kölcsönhatása adhatja meg a jellemnek ama nemes és erkölcsös kialakulását, mely egész középiskolai oktatásunk igazi végczélja, s melyet az ismereteknek puszta közlésével elért tudás, avagy az egyoldalú értelmi képzés egymagukban sohasem pótolhatnak. Tudomásom szerint az ország több vidéki tanintózetóbon még divik a régi időkből fen-maradt hagyományos szokás, hogy a tanárok, főképpen az osztályfőnökök időnkint fölkeresik a tanulókat otthonukban is, meggyőződést szereznek maguknak ellátásuk módjáról, lakásviszonyaikról, környezetükről s a szülőkkel vagy szállásadókkal megbeszélik a növendékek érdekében teendő intézkedéseket. A Középiskolai rendtartás és az Igazgatói Utasítás is, midőn az intézetek vezetőit a tanulók szállásviszonyainak ellenőrzésére kötelezik, a gyakorlati kivitelnek fent érintett módját tételezik föl. Azonban nem mindenütt vannak meg a szükséges feltételek e szokás meghonosítására s különösen a nagy városok bonyolultabb életviszonyai mellett a tanuló otthonának ilynemű ellenőrzése alig látszik lehetségesnek. Ezért megfontolást érdemel az a lehetőség is, moly szerint az iskola tanári kara bizonyos időközökben nyilvános értekezleteket tartana, melyekre a szülőket meghívná. Ily értekezleteknek haszna abban nyilvánulhatna, hogy a szülőknek mód és alkalom adatnék mindennemű óhajaikat nyíltan előadniok, s viszont a tanári karok is könnyű szerrel és rövid úton világosíthatnák fel a szülőket az iskolai nevelésben felmerült gyakoribb és általánosabb nehézségekről, s elláthatnák őket a szükséges tanácsokkal és utasításokkal, melyeknek követése bizonyára számos akadályt háríthatna el az iskola útjából.