Nemzeti Nőnevelés 1904. 25. évf., 2-[3]. füzet (február-március)

Egy szellemóriásnak, Kant Immánuelnek emlékezetét idézte fel a művelt világ február 12-én, a nagy tudós halálának századik évfordulóján. Az európai lapok hasábjai felett Kant neve fénylett e napon, s bizonyos áhítatos tisztelettel emlegették még azok is, kik előtt csupán e kegyeletes megemlékezések nyomán lett világossá, hogy mai műveltségünknek és világfelfogásunknak irányát jó részben a königsbergi bölcs szabta meg. Teljesen méltányos is, hogy a mai kor művelt gyermekei hálával emlékezzenek meg a gondolkodó elmék egyik legnagyobb, legfénylőbb csillagáról, kinek nemcsak kortársaira, de a következő nemzedékek egész sorára is nagy hatása volt az által, hogy az emberi tudás legsötétebb rejtekeibe világított be — bevilágítva magába az emberi elmébe. «A tiszta ész bírálata» című, a gondolkodás történetében korszakot alkotó művében megszabja a tudás határait s megállapítja a gondolkodás formáit. Eszerint e világot csak értelmünk sajátságai szerint ismerhetjük meg, és nem ismerhetünk meg mindent, csak a jelenségek világát. De nem is a tudás a legfontosabb az ember életében, hanem amint ezt Kant második főművében, «A gyakorlati ész birálatá»-ban kifejti, az «erkölcsi parancs feltétlenül kötelező szava» (kategorikus imperativus) a kötelesség elve, amelyet magába tekintve mindenki megismerhet. Tehát az akarat a legfőbb az emberben, mely az embert általános törvényként is megállható cselekedetre indítja. A nevelés elveinek átalakítására nem volt ennél nagyobb hatású ténye az emberi gondolkodás történetének. Harmadik főművében «Az itélő erő birálatá*-b&n Kant a művészetnek és az ízlésnek szabott irányt. Ebben ugyanis a szépet és fenségeset tárgyalja; tőle származik a szép meghatározásába az érdek nélküli tetszés fogalmának belevonása, mely a modern esztetika alaptörvénye lett. Nem lehet a mi szerény folyóiratunk feladata e három bölcsészeti munkának ez emberi gndolkodás fejlődésére kiható történeti jelentőségét kimutatni. Elég, ha felemlítjük, hogy Kant e müveivel az emberi értelemről, az emberi erkölcsről és az emberi Ízlésről való felfogásunkat újjáalakította s a neveléstudományt új célok kitűzésére és jobb eszközök használatára kényszerítette. Életével pedig, nemes, egyszerű, jóságos, következetes és emelkedett színvonalú életével a fenséges soha el nem avuló példáját tárta elénk. Harmonikus életének szemlélete az emberi nagyság felemelő érzetével tölti el lelkünket s nagy elméjét megillető hó-dolatunkat a nagy ember iránt való szeretetté magasztosítja. A nagy bölcs halálának századik évfordulóján Erópaszerte keletkezett eme kegyeletes hangulatot hazánkban egy disszonáns hang zavarta meg, mely uri társaságunk fiatal asszonyainak ajkán csendült meg. A fiatal asszonyokén és leányokén, kik borzadva hallották Kant nevét emlegetni s bedugták fülüket a Kant dicsőségét magyarázó, magasztaló szavak ballatára. Tényként áll előttünk, hogy a mi fiatal asszonyaink, leányaink nemcsak nem ismerik, de rosszul ismerik s ezért nem szeretik Kantot, kit úgy szoktak maguk elé képzelni, mint unalmas, száraz, pedáns német professzort, ki életét a toronyóránál is nagyobb pontossággal élte le s ki sok-sok érthetetlen, főként asszonyok előtt megfoghatatlan tudományos munkát írt.