Nemzeti Nőnevelés 1908. 29. évf., 1. füzet (január)

Az angol és német könyvpiacon a közelmúltban rendkívül érdekes és tanulságos könyv jelent meg, melyet a 19. század leghatalmasabb és legjelentékenyebb asszonyának, Viktória királynőnek leikébe mélyen bevilágít és neki maradandó emléket állít népének szivében. A könyv Edward király kezdeményezéséből jött létre. Az ő megbízásából válogatták össze két nagy kötetben (az egyik G91, a másik 693 lapból áll) az 1821—1861-ig terjedő időből a nyilvánosságnak szánt leveleket és feljegyzéseket. A köteteket 6—6 szép arckép — Viktória, férje és gyermekeik — díszíti és egy származási tábla egészíti ki. Az angol nemzet történetére és más nemzetek politikusaira nézve kétségtelenül nagy becsűek ezek a monumentális kötetek; de eme világtörténeti jelentőségöktől eltekintve is mindenkire érdekesek, kik az emberi lélek nemes, szép megnyilatkozásaiban kedvüket lelik. Minket különösen a női jellem szempontjából vonzottak e könyvek, mint fényes tanúságai annak a lelki magasságnak, ahova, ime, a női lélek is felemelkedhetik. Az a munkásság, melynek képét e könyvek elénk tárják, egyszerűen bámulatos. Az előttünk levő gyűjtemény csak egy kicsiny töredéke a királynő leveleinek és jegyzeteinek, melyek az 1861-ig terjedő időig rendezve, kéziratban 5—600 kötetet tesznek! E hatszáz kötet nagy része — mint a miniszterek — hivatalos jelentései, a bel-, kül- és gyarmatpolitikára vonatkozó emlékiratok és országgyűlési tudósítások — a nyilvánosságnak át nem adható; de valamennyi gondosan rendezve és csoportosítva tanúsága a királynő szorgalmának, munkásságának, gondosságának és történeti érzékének. Viktória királynő már gyermekkorában hozzászokott, hogy leveleit eltegye; trónralépte után pedig megőrizte és rendszeresen kezelte a hivatalos iratokat is, melyek lajstromozásában hercegi férje is segítségére volt. Az előttünk fekvő kötetek is tartalmaznak hivatalos jelentéseket, emlékiratokat és a ministerekhez intézett leiratokat; de minket ezek legfeljebb annyiban érdekeltek, hogy azokból a királyné önálló felfogását, politikai — néha nehéz politikai — viszonyok között is világos és biztos ítéletét, elhatározásaihoz való szigorú és következetes ragaszkodását látjuk. De ahhoz a lélektani szemponthoz képest, mellyel mi a levélgyűjteményt vizsgáltuk, fontossággal leginkább Viktória naplójegyzetei és magánlevelei bírnak.