Nemzeti Nőnevelés 1915. 36. évf. 7-8. füzet (szeptember-október)

Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt hallgatóság! Első szavam a köszönet szava, amiért megengedték nekem, hogy a múlt évben elhúnyt tagtársunkról, De Gerando Antonináról én emlékezzem itt meg. Jól esik ezt tennem. Nem csak azért, mert így e kiváló magyar asszony iránt érzett tiszteletemnek és kegyeletemnek kifejezésére nyílik alkalmam, de azért is, mert az ő nagy műveltségét, emelkedett szellemét és a női természet minden igaz vonásával ékeskedő egyéniségét ismertetve, bizonyságokat találok a női munka értéke, a nők nemes szellemi természete mellett. Ha ő reá vetjük tekintetünket, láthatjuk, hogy a nők erkölcse is lehet elv és nem csupán szokás, s hogy a női szellem is haszonnal szentelheti erejét és lelkesedését az emberiség legmagasztosabb eszméinek szolgálatára. Ha bizonyítékokat keresnénk arra a tapasztalatra, hogy az átöröklés és a nevelés egybehangzó hatása mily teljes mértékben szabhatja meg az ember testi és lelki fejlődését és életének irányát: beszédesebb, nyomatékosabb példát nem találhatnánk De Gerando Antoniná életénél. Ő mindenkor büszkén vallotta magát tanítónőnek — a kolozsvári felsőbb leányiskolának több mint harminc éven át igazgatója, mondhatnám megteremtője volt — de a pedagógiai pályára — nem mint oly sokakat — nem a kenyérkereset kényszerűsége, nem is valami puszta véletlen sodorta. Benső vágyakozásból választotta hivatását, és a szó valódi értelmében nevelőnővé avatta őt az a körülmény, hogy a családjában úgy apai, mint anyai ágon örökletes volt a tudományok és művészetek szeretete s az emberiségért, az embertársak javáért való önzetlen fáradozás szenvedélye. Az ő családjában a szép, a jó és az igaz megismerését tartották az ember legfőbb javának, boldogsága legigazibb forrásának; azért törekedtek nemzedékeken keresztül arra, hogy nevelés, tanítás által jobbá, nemesebbé s így boldogabbá tegyék az embereket. Ezeket a természet, az átöröklés által leikébe oltott nevelői hajlamokat a legjobb, a legokosabb édesanya fejlesztette De Gerando Antonina lelkében olyan akarattá, mely őt a nőnevelés szolgálatába állította, nevelői munkásságát pedig az emberiség legszentebb javaiért való nemes küzdelemmé avatta. De Gerando Antonina édesanyjának említésekor lehetetlen egy pillanatra meg nem állanom, s lehetetlen róla, mint a legkitűnőbb magyar asszonyok egyikéről a legnagyobb tisztelettel és csodálattal — tárgyamtól kissé talán eltérve — néhány meleg szóval meg nem emlékeznem. Mentségem az, hogy De Gerando Antonina lelkivilágát nem is lehetne igazán megértenünk, ha édesanyjának, a reá legnagyobb, legáldásosabb hatást gyakorló gróf Teleki Emmának sajátságos életviszonyaiba legalább némi betekintést nem nyerünk.