Nemzeti Nőnevelés 1886. 7. évf., 5. füzet (május)

Több ízben szólíttattam már fel, hogy a nőnevelés! pályán szerzett tapasztalataimat tegyem nyilvánossá, s közöljem másokkal, a mit én jónak találtam a női szív nemesítésére, a női műveltség kifejtésére és a'nőnek hivatására való leképezésére. Ezen ismételt felhívásokra némasággal kelle felelnem, mert nevelői pályámon folytonosan jobban el voltam hivatalos kötelességemmel foglalva, mint hogy időm lett volna tapasztalataim leírására. A miskolczi nagyobb leánynevelő intézet alapító vezérnevelö-nőjéül hivattam meg Budapestről, születésem helyéről 1844-ben, de mivel akkor igen csekély s a vállalat szilárdítására nagyon koczkáz-tató alappal indulhatott volna meg ez iskola, én nem fogadhatám el ez állomást 1846 előtt, midőn valamivel több támogatás igértet-vén a derék miskolczi helvét vallású község által, a nevelönöi pályára léptem. Megkezdőm nevelönöi pályámat 1846. szeptember 2-án. A helv. hitv. község évdíjul 140 p. irtot adott, a növendékek egész évre tíz forintot, beléptükkor egy forintot fizettek. Első évben volt 69 növendéktől 729 pírt, jövedelmem; tehát a 240-et hozzáadva a 969 frt. Ebből fizettem az iskolai helyiségért házbért, két segédnó díját és étkezését, ének tanítót, cselédbért, fűtő fát stb. Ezen jövedelem 365 napra osztva, naponta volt 2 frt 38 kr. E szerint a szülök és a helv. egyház pénztárának egy-egy növendéknek napontai tanítása 3Vs krba került. Mindezt azért hajszálazom ide, hogy mentve legyen konok hallgatásom azon tisztelt egyének előtt, kik szívesen hallottak yolna működésemről olykor nehány szót. Egy tanítónő, ki három főnyi személyzettel SVs krért tanít naponta egy növendéket, kénytelen a kezére bízott iskolában minél több munkát személyesen végezni, nehogy el nem viselhető gond terhelje, a kevés jövedelem többfelé osztása miatt. így lettem folytonosan igénybe véve tanítói kötelességek által, és e miatt irodalmi teendőkre nem juthatott időm. Tizennyolcz éven át népes nyilvános iskolai tanítónő voltam, és egyúttal számos bentétkező növendékek nevelő anyja, szóval egy különböző családokból, különféle jelemmel bíró egyéniségekből alakúit család őre, vezetője, oktatója valék, és míg vállalatom meg nem szűnt, toliamat csak igen ritkán használhatám másra, mint hivatalos levelezésre. 1863. deczember elejétől fogva Teleky Miksa gr. családjánál házi nevelőnő vagyok. Most mint csendes révpartról tekintek vissza küzdelemmel megfutott tanítói pályámra, és mindamellett, hogy az nekem földi kényelmet, jövendőmet biztosító vagyont nem adott, derült emlékben vonult el előttem a fáradalmas 18 év, melynek napjait sohasem az általam együttesen szeretett növendékim komoríták el, hanem az épen ezen 17 év közzé eső forradalmi zivataros napok és mely miatt buzgó törekvésem nem támogattathatott kellő pénzerővel, és én e miatt tőlem telhető áldozatim mellett sem tehettem annyit a lánynevelés ügyéért, mennyire lelki erőm képesnek érzé magát. Vidáman tekintek vissza ezen közelmúlt 18 éves tanítói pályámra, mert mindig azt súgja egy telkemet megnyugtató érzelem : Elég hasznosan töltéd, mint magán ember, másokra nézve életedből ezen éveket, mely idő alatt 1100-at meghaladó növendék körül igyekeztem a leglelkiismeretesebben mint tanítónő eljárni tisztemben. Ha közülök csak 50 is megtartja életrevaló oktatásimat, már nehány jó anya, családfentartó válik belőlük — olyanok kik a társadalomnak nem válnak terhére.