Nemzeti Nőnevelés 1902. 23. évf., 4. füzet (április)

Emlékezzünk! Az emlékezet életet ád! Ápoljuk gondosan, szívünk, szeretetünk egész melegével, gyöngédségével az emlékeket, a mult időt! A gyermek, az ifjúkor reményeiből, boldog álmaiból szövődik az emlékezet, a szívnek ez édes-bús, megszentelt tulajdona! Hadd álmodjék az ifjúkor csodálatos boldog jövőt; reméljen tündérvilágot, bigyjen a lehetetlenben, az elérhetetlenben; szeresse a csodásan szépet, a bűvösét, a nagyot; vágyódjék az igazság erkölcsi hatalma, diadala után égő, lelkes szívvel! Ne korlátozzátok! A léleknek e túlzásából, boldog fiatalságából lesz a legtisztább, legnemesebb jövőt alkotó, jövőt hirdető emlékezet, bit, szeretet, ezer újabb remény forrása. A halavány, sárguló lomb nyomán tavaszszal üde zöld rügy fakad. Az időnek vén fáján, mely szünet nélkül hullatja, hullatja leveleit, emlékeit, — új élet, új világ, új remény keletkezik ! Hatalmas, csodás törekvések, erős reménységek korszaka dúsgazdag örökséget, értékes, örökbecsű emlékeket hagy a későbbi nemzedékre, hogy általa minden kebel szent lángra gyuladjon és tudjon bízni, jövőt munkálni, égő vágygyal reményleni! Nem is olyan régen volt és igaz is volt, szent igaz, hogy ez a nemzet, hogy ennek minden hű gyermeke egy magasztos, nagy eszme, az édes szabadság égi szózatának odaadta minden reménységét, hitét, bizodalmát, erejét — megküzdött érte lelke, nagyszerű, csodás, legendás harczban és látszólag megcsalatkozott, kialudt az égi fény és elnyelte a sötétség a reményeket! Mikor aztán évek múlva feltámadtak, mint emlékek, nem mint halvány síri árnyak tértek vissza, hanem elég erősek voltak arra, hogy belőlük új remény fakadjon, egy szebb jövendő biztos záloga ! Ez emlékek s a belőlük fakadó remények hatása alatt kezdi a nemzet munkálni az új korszakot, a jövőt! Megostromolják ezek a kunyhó és palota lakóját egyaránt, eljutnak a trón zsámolyához és a koronás főben, szivben hitet, reményt ébresztenek a nemzet jövője iránt, nemes bizodalmat az ősi erényben. Erről a korszakról szeretnék egyet-mást elmondani. Egy férfiú emlékezetével kapcsolatban, a ki hű gyermeke volt nemzetének és hálás elismerést érdemel tőle; a kinek ereje épen abban áll, hogy az emlékeket a jövő alapjának tekintette ós tudott a múltra építve dolgozni a jövő nemzedékért. Maga mondja: «A nemzet életrevalóságának és haladásának alig van biztosabb záloga., mint az, ha nagyjait megbecsüli, míg élnek, s emléküket megőrzi és tiszteletben tartja, mikor már meghaltak; de áldásososan hatni meg nem szűntek — és soha nem szűnnek meg.« Trefort Ágoston, volt közoktatásügyi miniszter emlékét ünnepeljük. Kulturmunkásságának politikai jelentőségének méltatása azonban nem az én tisztem, hivatottabbak feladata ez. Nekem, a magyar tanítónőnek csak a végtelen hála adja ajkamra a szót. Én csak azt szeretném elmondani, mit tett ő értünk, magyar tanítónőkért, mit tett a magyar nőért, hogyan fáradt, dolgozott, küzdött a mi érdekünkben ; mert ő abban volt nagy, hogy a jövőbe látott és messze kiható, nagyszabású kulturküzdelmet folytatott a művelt magyar nő jövőjének érdekében is.