Nemzeti Nőnevelés 1916. 37. évf. 5. füzet (május)

Szinte hihetetlennek látszik, hogy a magyar állam csak 1867 után vette programmjába a nőknek nemzeti szellemben való kiképzését. Addig a nőképzés kizárólag a hitfelekezetek és magános vállalkozók gondjaira volt bízva. Ha határkőül fölvesszük egyfelől az 1777. évet, melyben a Eatio educationig megjelent és amely évtől kezdve a nevelési reform úgyszólván egy perere sem szünetel és az 1867. évet, mely után a nőnevelés eddigi intézői mellé az egyleti munkásság és az állam lép, akkor azt kell megállapítanunk, hogy e 90 esztendő alatt a magyarhoni nőnevelés — kevés kivétellel — igen alacsony fokon állott. Míg a fiúk iskoláztatása e hosszú idő alatt szervezet, szellem, módszer tekintetében nagyot haladt, a nőnevelés terén jobbára minden a régiben maradt, a sok sivárság közepette csak néhány város .leányiskolája ós néhány jóhírű magán* nevelőintézet magaslik ki, de az itt nevelt növendékek arányszáma elenyésző csekély azokhoz képest, akiknek a, kiképzése teljesen el volt hanyagolva. A falusi népiskolákban* a leányok rendszerint együtt nevelkedtek a fiúkkal, ugyanazt tanulták, mint a fiúk, hogy különbséget kellene tenni köztük a tantárgyak kiszemelése, módszer, fegyelmezés tekintetében, arról a jámbor falusi. tanító nem is álmodott,; A nő nemi rendeltetésével, a gyakorlati életre való előkészítésével ' senki sem törődött. A nagyközségekben és városokban a helyzet mégis valamivel jobb volt. Itt a községek, de különösen a hitfelekezetek már • külön leányosztályokról is gondoskodnak, ezek azonban rendszerint csak az elemi képzés körében maradták meg és ezért a műveltebb körök leányaikat vagy külföldi intézetekbe vitték, vagy a házhoz szereztek külföldi nevelőnőket, különösen francia gouvernantokat, hiszen jó sokáig a «francia nyelv volt a nőnevelés alapelve*. Ezen rendszer ellen, mely a nemzeti szellemen alig gyógyítható sebeket ütött, a XVIII. század utolsó évtizedétől kezdve éles hangok emelkednek, majd pedig hazai penzionátusok keletkeznek, melyek hovatovább elszaporodnak és a 30-as—40-es évek felé mind nemzetibb szelleműekké válnak. A szabadságharc előtti utolsó évtizedben pedig oly örvendetes lendületet vesz a nőnevelés ügye, — részben Fáy András hatása alatt — hogy még a magánnevelők is kezdik sürgetni, intézkedjék a kormány a leendő családanyák kiképeztetéséről, de ezt a feslő bimbót is az elnyomás korszaka kíméletlenül elfagyasztja. És a pusztító vihar elvonulása után elölről kellett kezdeni a magvetést.