Nemzeti Nőnevelés 1907. 28. évf., 6. füzet (junius)

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos zene-akadémia fölavató-ünnepén, melyet öt napon át a legkiválóbb hangverseny sorozattal egészítettek ki, nagy hatású beszédet mondott. Azt hisszük a legméltóbban emlékezünk meg e nagyjelentőségű ünnepről e szép beszéd közlésével. «Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Sajátságos megilletődéssel szólok ebben az ünnepies pillanatban, mert most harmincöt esztendeje annak, hogy mint fiatal képviselő első képviselőházi fölszólalásomban az országos zeneakadémia létesítéséhez szükséges költségeknek megszavazása mellett foglaltam állást. Nem álmodtam én akkor, hogy hosszú évek múltán én leszek oly szerencsés, hogy mint a kultúrái tárcának vezetője ezt a naggyá nőtt intézetet fényes, maradandó hajlékába bevezessem. A nagyérdemű közönség el fogja nézni azt a gyengeségemet, hogy ezzel a szubjektív vonatkozással kezdtem beszédemet, mert a minori ad május akarom rövid előadásomat fokozni. Áttérek tehát rögtön a zeneakadémia eddigi működésének méltatására. Nemrég megfordult körünkben egy nagynevű angol tudós, aki gonddal végigtanulmányozta közoktatási és kultúrái intézményeinket és nagy megnyugvásomra általában véve teljes elismeréssel nyilatkozott azoknak működéséről, — amennyire ezt rövid látogatása alatt megitélhette, —- azok fölszereléséről, arról a szellemről, amely azokban él. Csak egy tekintetben vegyitett kritikát méltányló előadásába: azt, hogy neki az a benyomása, mintha Magyarországon a kultúra fejlődésében minden lépésnél elsőnek azt tekintenék, hogy az illető kultúráiis intézet számára mentői fényesebb palotát emeljenek és csak azután foglalkoznak azzal a gonddal, hogy ezt kellő tartalommal is ellássák, hogy a fényes keretnek megfelelő eredményeket is biztosítsák. E kritika, amint közállapotaink minden megfigyelője tudja; nem nélkülözi a jogosságot; de semmiképpen sem alkalmazható ez a zeneakadémiára; a zeneakadémiának fejlődése az ekként kifogásolt iránynak, hála Istennek, éppen megfordítottját mutatja. Mikor az országos zeneakadémia 1872-ben létrejött, a hajléktalanoknak menhelyét kellett valahol kutatnia; és megtalálta ezt a zeneakadémia nagynevű első elnökének, Liszt Ferencnek belvárosi, Hal-téri szerény magánlakásában.