Nemzeti Nőnevelés 1916. 37. évf. 3. füzet (március)

Nálunk Magyarországban a nőneveléstant és annak segédtudományait tudományosan alig művelik. Sok kárát vallják ennek a leányiskolák, mert az elvek tisztázása és az egyöntetűség nem tud kialakulni. Különösen mélyen fájlalható mostanság, mikor nemcsak az egyes leányiskolafajok reformja égető szükség, hanem az egész magyar nőnevelés egységes rendezése hovatovább halaszthatatlanná válik. Én már hat év óta gyűjtöm az adatokat és folytatok-kutatást, hogy a nőneveléstant és segédtudományait tudományosan kidolgozzam. De ki tudja, lesz-e időm és módom ez adatokat kiegészíteni, egész terjedelmében feldolgozni s ami fő, sikerül-e majd hozzá kiadót találni. Addig is, míg célomat és vágyamat megvalósíthatom, kötelességemnek tartom, kutatásaim egyes fejezeteiről időnként beszámolni, hogy ezzel is, addig is használjak a magyar nőnevelés ügyének. Ezúttal a nőneveléstan néhány alapvető kérdésére keresek feleletet. E fejtegetéseim nagyrészt kutatásaim eredményei, de ahol csak lehet, a legkiválóbb és legelfogadhatóbb nőnevelők okoskodásaihoz támaszkodnak és csatlakoznak. Főleg a germán népek elmélkedőitől tanultam sokat, akiknél a nőneveléstan tudománya a legjobban van kidolgozva és akiknek leányoktatása jelenleg a legjobb. Sokat merítettem a két legkiválóbb nőneveléstani elmélkedőtől: Lange Ilonától (Frauenbildung X. évf.) és Bäumer Gertrudtól . (Bund für Schulreform. Arbeiten Nr., 8.: Der Unterschied der Geschlechter und seine Bedeutung für die öffentliche Jugenderziehung; és Bäumer: Die Frau und das geistige Leben). Tettem ezt azért, mert az egészséges és helyes elvek népszerűsítése a célom, nem pedig eredetiség hajhászása. A nő történetének és a nőneveléstörténet (lásd pl.: Lange ós Bäumer: Handbuch der Frauenbewegung I—IV.), a nő testi (pl. H. Ellis : Mann und Weib, Bucura : Geschlechtunterschiede) és lelki sajátságainak (pl. Heymans: Psychologie der Frauen) ós a jelen társadalmi viszonyainak tanulmányozása arról győzött meg engem, hogy a nőnek általános emberi testi és lelki tulajdonságai és hivatásai vannak. A női alaptehetségből és a kultúrának a nőkkel szemben támasztandó követelményeiből általános és különös női feladatok származnak. A nőnek a szellemi élet különböző területeihez általánosan és speciálisan hozzá kell járulnia. A nőneveléstan sarkkérdése : hogyan lehetséges a nőt szellemi hivatására előkészíteni? Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómáján épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nő-nevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe, van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak.