Nemzeti Nőnevelés 1892. 13. évf., 10. füzet (december)

Ez előtt egy esztendővel, 1891. nov. 30-án szakította meg a halál Hunfalvy Pál hosszú életének nemes munkásságát s a magyar nemzet java gyászba borulva siratta meg benne egyik valódi tudósát, a ki az európaiságot erős nemzeti érzéssel párosítva működött félszázadon át Akadémiánk nagyjaival karöltve, a kik közül Gyulai Pál, az elhunyt nagy férfiú érdemeit imígy méltatta a ravatalnál: «Megalapította az újabb magyar nyelvtudományt, a magyar összehasonlító nyelvészetet, melyet tanítványaival mind végig folyvást mívelt és e nyelvészet segélyével megvilágította nemzeti multunk nem egy homályos helyét s új szempontokkal és új igazságokkal gazdagította történelmi irodalmunkat.» «Mint a humanizmusnak kiváló képviselője, minden iránt érdeklődött, a mi emberi; bölcseségét emberszerető szive táplálta. » «Közéletünknek szilárd fér fia volt, a ki nehéz megpróbáltatásokat élt át; de mindig hű maradt magához, s ha kellett, épen olyan bátran felszólalt a kormány, mint a nemzet tévelygései ellen.» Kétségtelen, hogy kevés embernek jut osztályrészül az ily felmagasztalás; de hogy Hunfalvyt méltán megillette Gyulai Pálnak ez az egyszerűség fenséges vonásaival megalkotott remek jellemzése ós dicsőítése, arról mindenki azonnal meggyőződhetik, ha a nagy tudós életrajzából a következő néhány adatról tudomást vesz. Hunfalvy Pál 1810-ben született Nagy-Szálókon, Szepes vármegyében. Első iskoláját otthon végezte; szegénysorsú szülőktől származván, a késmárki lyczeumban csakis a nagy-szalóki lelkész támogatása mellett folytathatta a tanulást; innen időközben a miskolczi ág. ev. iskolába ment át, hogy a magyar nyelvet minél tökéletesebben elsajátíthassa. Tanulmányainak befejezése után 1833-ban a Podmaniczky család két kiváló sarjadékának, Adorján és Frigyes bárónak a nevelőjeként működött, a kikkel az 1836-dik évnek nagy részét külföldön, Drezdában töltötte. 1838-ban, az akkor szokásos jurátusi gyakorlat után, a pesti itélő táblánál lete-vén az ügyvédi vizsgát, 1842-ben Kézsmárkra hivatott meg jogtanárnak, hol egész 1848-ig megmaradt.