Nemzeti Nőnevelés 1910. 31. évf., 1. füzet (január)

Ha nem zengjük is ma már széltében Rousseauval, hogy «Minden jó, ami a természet kezéből kikerül és minden elromlik az emberek kezei között», mégis megdöbbenéssel olvassuk az igazságszolgáltatás olyan eseteit, melyekből az tűnik ki, hogy a bűnös gyermekeket környezetük taszította romlásba s hogy a különben ép egészséggel és erkölcsi érzékkel megáldott gyermekeket a tudatlanság, a rossz példa, az alkalom és a szokás nevelte megrögzött gonosztevőkké. Látjuk pedig ezt egyes esetekben — sajnos, elég gyakran — az életben szemünk elé kerülő példákban, látjuk a napi lapok törvényszéki rovataiban ós látjuk összegezve és magyarázva, egy nagyon kitűnő könyvben, mely csak nemrég hagyta el a sajtót, hogy érdeklődést keltsen a bűnös gyermek sorsa iránt; hogy bevilágítson abba a gazdasági és társadalmi veszedelembe, melyet a gyermek erkölcsi romlása okoz; s hogy barátokat szerezzen azon humánus büntetőjogi felfogásnak, mely a bűntettes gyermeket megjavítani s a társadalom számára megmenteni akarja. Balogh Jenő egyetemi tanár írta ezt a könyvet nagy jogi szaktudással és még nagyobb szociális érzéssel. De nem ezek miatt a kitűnő tulajdonai miatt emeljük ki a könyvet a könyvismertetések sorából. Kiemeljük, mert tárgyánál és tárgyalási módjánál fogva nem csupán a jogi tudósokat érdekli, akik számára a könyv tulajdonképen készült, hanem mélyen belevág az orvos, az emberbarát és különösen a pedagogus érdeklődésének körébe is. Oly nagy és mélyreható tanulságokat vonhatunk le a nevelés kérdéseit illetőleg e sokoldalú és alapos kutatásokon épült tanulmányból, hogy hacsak egy kissé vonzódunk is hivatásunk kötelességeihez, olvasnunk kell e könyvet, okulnunk kell belőle s elmélkednünk következtetésein, melyek bár elsősorban a büntetőjog reformjára vonatkoznak, nevelési eljárásunkat illetőleg is sok értékes útbaigazítással szolgálnak. Az első nagy tanulság, amelyet a könyvből merítünk, az, hogy a büntetőtörvényszék elé kerülő gyermekek nagy része az elhagyatott, apátlan-anyátlan árva gyermekek sorából kerül ki. Nem mintha csak ezek bírnának bűnös hajlamokkal; de mert a szülői ház védettebb légkörében vétkező gyermeket legtöbb esetben a házi fegyelem téríti észre, vagy ha észre nem térítheti is, a szülői szeretet védi az igazságszolgáltatás szigorával szemben. A szülő szenved, talán meg is törik a szive gyermeke romlottsága miatt, de jól-rosszul felfogott kötelességérzetből titkolja, palástolja gyermeke bűnös hajlamait. Elbukhatik később, felnőtt korában az ily körülmények között felnőtt egyén is; de az elbukástól vagy inkább a megszégyenüléstől legalább gyermekkorában megóvta a szeretet.