Nemzeti Nőnevelés 1910. 31. évf., 3-4. füzet (március-április)

A kultura békés munkásait a politika zivatarai, a politikai pártok versengései és tülekedései hazánkban mindig komoly aggodalommal töltik el. Más szerencsésebb, gazdagabb nemzetek hatalmasan, egységesen kialakult kultúrája talán nem érzi meg, nem sinyli meg annyira az ilyen zivatarokat, mint a mi fejlődésben, kialakulásban levő és felekezetek, nemzetiségek szerint is tagolt kulturánk, melyet hatalmasan fejlett gazdasági élet sem támogat, melyet a gazdasági élet pangása könnyen a sorvadás, satnyulás veszedelmébe taszít. Hogy politikai és gazdasági viszonyaink gyakori válságai kulturánk fejlődésében mindeddig nagyobb károkat nem okozhattak azt közoktatási minisztereink egyéni érdemeinek tudhattuk be, kik nemzetünk nagy szerencséjére a magyar kulturát mind lángolóan szerették, s akik előtt — ez itt különös fontossággal bír — a kultura fejlődésének nemzetmentő fontossága mindig teljes, tiszta világításban állott. Eötvös, Trefort, Csáky, Wlassich, Berzeviczy és Apponyi mind tettekkel, a nemzet javára váló, kitűnő alkotások egész sorával tettek tanúságot arról, hogy közoktatási politikájukat nem párttekintetek, hanem tisztán a nemzeti kultura eszményei irányítják. Nem is lehetett a jelenlegi politikai válságok idején sem forróbb kívánságunk, minthogy az általuk kifejlesztett szent hagyományok méltó örökös kezébe jussanak, ki a meglevőből veszendőbe menni semmit sem enged s kinek magasra törő útját a továbbfejlesztés és új alkotások munkájában a nemzeti kultura szeretetének lángja világítja meg. Most, mikor koronás királyunk választása a kultuszminisz-teri szék betöltésénél gr. Zichy Jánosra esett, bízvást hihetjük, hogy a magyar nemzetet nem hagyta el hagyományos szerencséje. Gróf Zichy János olyan családból származik, mely eddig is sok kiváló munkást adott a magyar kulturának; olyan családból, melynek fiai és leányai ésszel, szívvel és nagy-nagy anyagi áldozatokkal segítették a nemzeti műveltség kifejlődését. Nincs a magyar kultúrtörténetnek egyetlen olyan lapja sem, melyen valamelyik Zichynek neve nem fényeskednék. S míg a férfiak az irodalom, zene, festészet művelése vagy kultúrintézmények létesítése által tündökölnek, a Zichy-család asz-szonyai a karitativ és társadalmi munkából vették ki — nálunk szinte szokatlan mértékben részüket. A magyar ipar pártolása, a népipar fejlesztése a nép asszonyainak munkával való ellátása, s azoknak erkölcsös, vallásos szellemben való irányítása napjainkban is glóriát fon a Zichy-család asszonyainak homlokára s hálára kötelezi irántuk a nemzetet.