Nemzeti Nőnevelés 1887. 8. évf., 6-7. füzet (augusztus-szeptember)

Előttünk fekszik a felsőbb leányiskolák és polgári leányiskolák új szervezete és tanterve, a mint azokat Trefort Ágoston, vall. és közokt. miniszter úr az elmúlt iskolai évben átdolgoztatta s 1887. évi 28999 és 29000. sz. alatt kelt rendeleteivel életbe léptette. A legnagyobb örömmel üdvözöljük a miniszter úr új intézkedéseit, a melyek rég érzett hiányokat pótolnak, veszedelemmel fenyegető bajokat orvosolnak s egyúttal új ösvényt jelölnek ki egész nőnevelésünk számára. Mert nem csupán részletes javításokról van szó a miniszteri rendeletekben, hanem oly beható reformról, a mely magasabb leányiskoláink egész szervezetét átkarolja s a mely egységet teremtvén a sokféleségben, új erők forrását nyitja meg és új alapot rak a biztos, gyümölcsöző továbbfejlődés számára. Ismeretes dolog, hogy magasabb leányiskoláink az utóbbi húsz év alatt nem egységes terv szerint állíttattak fel; nagy idők mulasztásai, a pillanatnyi szükség s a korszellem követelései teremtették meg azokat. Másképen nem is történhetett. De a különböző időben, más-más okok hatása alatt egymástól függetlenül keletkezett leányiskolák továbbfejlődésökben is magukra maradtak-Mindenik külön medret igyekezett magának ásni, a mely a többivel alig érintkezett; egymás mellett haladtak, nem igen hatottak egymásra : nem támogatták, nem mérsékelték egymás törekvéseit-Az egyiknek alig volt vize a szélesre ásott mederben, a másik meg át-áthágta partjait s idegen területekre áradozott. Szóval: magasabb leányiskoláink mindez ideig híjával voltak az egységes szervezetnek, a mely munkásságuk számára határozottan kitűzze a főczélt s megjelölje azt a helyet és részt, a mely a közös munkából mindegyiküket megilleti. A vall. és közokt. miniszter úr új intézkedései ennek az egységes szervezetnek az alapjait rakják le; még pedig nem elvont okoskodásokból merített, vagy idegenből kölcsönzött elvek szerint rakják le, hanem úgy, amint azt maguknak a szóban forgó lányiskoláknak természetes fejlödése s hazai társadalmi és kulturális viszonyaink javalják és sürgetik. Ezért tulajdonítunk e rendeleteknek oly nagy fontosságot s ezért üdvözöljük azokat mi s velünk együtt nemzeti nőnevelésünk minden híve oly lelkesült örömmel. Folyóiratunk s az a testület, mely folyóiratunkat megalapította, kezdettől fogva annak az iránynak volt híve és munkása, a mely nemzeti nőnevelésünk egységes voltát hangoztatta s egységes szervezésének szükségességét hirdette. Nem vétünk talán a szerénység ellen, ha emez irány diadalát egyúttal úgy tekintjük, mint buzgó törekvéseink s munkásságunk jutalmát. A tárgy fontossága megköveteli, hogy behatóan foglalkozzunk vele s bizonyára olvasóink is szívesen veszik a részletesebb ismertetést. Külön-külön czikket szánunk azért a felsőbb leányiskolák, a polgári leányiskolák s a magasabb tanítónőképzés ügyének.