Nemzeti Nőnevelés 1896. 17. évf., 5. füzet (május)

Ezer eve éle szép hazában a magyar; a nemzet uralkodójával! összeforrva ünnepet ül. Hálaadó isteni tiszteletre hívnak a harangok, s az ember millióinak szive a hazaszeretetének szent érzésében olvad össze. A gyermekek százezrei kicsiny kezüket összetéve a hazáért imádkoznak országszerte, s a nagyok örömkönnyüiből, a, nagyok lelkesedéséből tanulják a hazát szeretni. Ezer éve küzd e szép hazáért a magyar! S az ezredéves küzdelemben istenébe vetett hite, a jobb jövő reménysége s lángoló hazaszeretete tartotta fenn. Küzdelmeiben megerősödve, az uj ezerév hajnalán uj ült remény nyel tekint a jövőbe; hisz ezer éves. szenvedései alatt nem csak tűrni tanult meg, megtanult dolgozni is. Munkásságának, törekvéseinek, haladásának eredményeit garmadába hordta össze, hogy taniískodjék múltja mellett s szolgáljon jövője zálogául. Maga a nemzet hódolattal szeretett királya mutat rá eme bizonyságtételre, midőn a szeretet és béke ünnepén felséges nejével és uralkodóházának tagjaival megjelenve, hazánk ezredéves kiállítását megnyitja. Szívéből örvend, hogy népét a haza szeretetében, a haza javának és dicsőségének előmozdításában egynek találja s Istenétől áldást kér e népre, áldást e hazára. A király és a nemzet érzelmeinek e felséges harmóniája üdvkiáltásokban és hálaimában tör az ég felé. A költők ajkán dal fakad s millió ajak zengi, millió szív dobogja : Isten áldd meg a királyt; Isten áldd meg a hazát! A nemzet eme magasztos szent ünnepén fakadt hálaimákból ide igtatunk egyet. Fenséges egyszerűségével, igaz áhítatával, mély hazaszeretetével a legméltóbban tölti be az emléklapot, melyet nemzetünk örömünnepének szentelhetünk. Vaszary Kolozsnak, a herczegprimásnak hálaimája az, melyet utána mondhat, vele imádkozhat minden magyar.