Nemzeti Nőnevelés 1897. 18. évf., 4. füzet (április)

A társadalom segélykiáltásaként hangzik fel napjainkban mind sűrűbben a panasz a kor erkölcsei ellen. Majd a felsőbb tanintézetek katedráin, majd a törvényhozás vagy igazságszolgáltatás zöld asztalánál, majd az ünnepi lakoma zajában hangzanak az intő szózatok. Az optimisták felziklulnak rá; mondják, hogy a panaszlók kishitűek s nagyon sötét szinekkel festenek; mondják, hogy mindig volt az emberek közt a bűnnek kelendősége; idéznek időket, a melyek a mainál sokkal nagyobb korrupcziót tüntetnek fel; hajtogatják, hogy azelőtt sem voltak jobbak az erkölcsök, csak «a távolság okozta optikai csalódás» mutatja őket olyanoknak. És mégis úgy tetszik, régente más volt a társadalomnak képe, főleg az ifjúság társadalmáé. Mind kétnemű ifjúság jó nevelésének főkelléke volt a szülők, az öregebbek s tekintélyesebbek tisztelete, a gyöngédség, szolgálatkészség. Templomba imádkozni jártak, örömöt találtak a nemesebb, ártatlanabb élvezetekben, de jól felhasználták az ifjú kor munkaidejét s az illem szabályain kívül az emberszeretet törvényeit is gyakorolták. Ugy látszik, hogy a fiatal leányok nem jártak a bálba olyan mélven kivágott selyem-bársony ruhákban (ez csak az asszonyoknak volt megengedve, tisztességes bálon); az arczfestékek használatát sem kezdték meg bakfiskorukban. Gyönyörködtek a szépben, jóban és undorodtak a rúttól, a szemérmetlenségtől. Maga a bűn — mely az első emberpár óta uralkodik az emberek közt, — kerülni látszott az ifjúságot s nem nyert bebocsáttatást a gyermekszobába. Ma már semmi sem védi az ifjúságot. Sem a család, sem a társadalom nem törődik a gyermekek szivével, az őrangyal védi őket egyedül a korai botlástól. Mert hallatlan nagyot haladt a korszellem. Szörnyű nagy a felvilágosodás mindenfelé; de a vágy is, meg a kíváncsiság az új, a szenzácziós iránt. A hírlapok pedig készségesen szolgálnak gyors- és leplezetlen tudósításokkal. A fiatal leány gyanútlanul veszi kezébe a ház mindennapos vendégét, a napi újságot s olvashatja például egy meggyilkolt bukott leánynak megrázó részletességgel s verizmussal leírt mindennapi életmódját, a minek tanulmányozására soha sem lett volna alkalma.