Nemzeti Nőnevelés 1886. 7. évf., 7. füzet (szeptember)

A jelen évi május hó 26-án szép ünnepet ült Zemplénmegye a Gálszécs melletti Kohány kis faluban: Fái) András születésének 100-ik évfordulóját. Összegyűltek e közhasznú életet leélt jelesünk szülőföldjén Zemplénmegye, a M. T. Akadémia, a Kisfaludy-Társa-ság, a Hazai Első Takarékpénztár, Pest vármegye és a sárospataki ref. főiskola képviselői és számos ünneplő közönség; emléktáblával jelölték meg szülőházát; emlékbeszédek tartattak, dicsőítő versek olvastattak, hogy elmondják s a hálás utókor lelkében fölújítsák a jelesnek sokoldalú érdemeit. — Az Akadémia ez évi nagy gyűlésén pályadíjat tűzött ki Fáy András életének és működésének megírására ; hogy addig is, mig talán egykor összes munkáit kiadná, kőnél maradandóbb emléket óhajtson állítani ez egykor munkás tagjának e sokoldalú, s mi oly ritka, az elméletet gyakorlattal összekötő tudósnak. Nem lesz tehát időszerűtlen, ha mi is, a nevelés es oktatás emberei, foglalkozunk mostanában e jelesünkkel; a kiről talán nem mondok valótlant, ha azt állítom, hogy írói munkásságának jelentékenyebb részét a nevelési eszmék tisztázásával, nevelési rendszerünk javításának szentelte; a ki a magyar faj erőinek kifejlesztését, a magyar nemzet szebb jövőjét első sorban épen a nevelési téren kereste; a kiben ha a magyar hazafi nagyobb volt is a pedagógusnál, de a szépirodalom mívelőjénél, a nemzetgazdaság emberénél s a politikusnál alighanem nagyobb volt a pedagógus. Fáy András hazánk úgynevezett reformkorszakának munkásai közt igen előkelő helyet foglal el. A magyar nemzet szebb jövőjének előmozdítása volt az ő hosszú munkás életének alapgondolata. 1786-ban született ősrégi nemesi családból, s iskoláit Sárospatakon és Pozsonyban elvégezvén, 21 éves korában, 1807-ben, az irói pályára lépett, s 55 éves irói működése alatt, egész 1864-ben bekövetkezett haláláig a mit gondolt s megírt, mindazzal arra czélzott, hogy a magyart magyarrá, műveltté és vagyonossá lenni segítse. Már maga ez a hármas czél is mutatja, hogy Fáy a nagy Széchenyi követője, munkástársa volt. 0 maga szokta volt mondogatni: «Széchenyihez képest mi csak szatócsok vagyunk, ö a nagykereskedő.» Nagyon természetes, hogy Széchenyi vezérszelleme mellett Fáy csak a hasznos munkás képében áll előttünk; de a reformátor! pályára való föllépésben Fáynak vitathatjuk az időrendbeli elsőséget. Széchenyi maga mondotta 1838-ban Pestmegye közgyűlésén tartott beszédében, hogy a honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy eszméi ébresztették föl benne. Széchenyi reformátor! föllépését az 1825-ki országgyűléstől az Akadémia alapjának megvetésétől, keltezhetjük; Fáy már egy évtizeddel előbb rakosgatni kezdte irodalmi műveivel az alapköveket a hazai reform alkotmányához.